„Az Európai Unió jogrendszerének szervezett oktatása Magyarországon az egyetemi jogászképzés keretei között másfél évtizedes múltra tekint vissza. Ezalatt több kiváló tankönyv, jegyzet látott napvilágot, amelyekből joghallgatók ezrei ismerkedhettek meg az európai integrációval, annak a tagállamok jogrendszerére gyakorolt hatásával. E tudást megszerezve ma már sokan dolgoznak uniós intézményeknél külföldön, segítve Magyarországot, vagy éppen azt ellenőrizve, hogy vállalt kötelezettségeinek - a többi tagállamhoz hasonlóan - mindenben eleget tesz-e. Az egyes jogi karokon - a meglévő hasonlóságok mellett - hangsúlybeli különbségeket is találhatunk e tantárgy oktatásában. Tankönyvünk szerzői négy jogi karon oktatnak, és arra vállalkoztak, hogy az ott szerzett tapasztalataikat egymással megosztva közösen írják meg ezt a kiadványt. Legfontosabb célunk az volt, hogy az Európai Unió jog- és intézményrendszerének, valamint az úgynevezett belső piac jogának esszenciáját készítsük el, azaz azt a tananyagot, amit minden joghallgatónak tudnia kell ahhoz, hogy a későbbiekben gyakorló jogászként megállja a helyét. Reméljük és kívánjuk, hogy ez az első találkozásuk az Európai Unióval sikeres lesz, megértik az európai integráció céljait, megoldásait, és kedvet kapnak ahhoz, hogy még többet megtudjanak minderről!”
tovább >>>

Az „Akié az ifjúság, azé a jövő” ismert jelszava az első világháború után különös aktualitást nyert azokban a tekintélyelvű vagy diktatórikus rendszerekben, amelyek továbbélésük biztosítása végett kiemelt feladatuknak tekintették az ifjúság megszervezését. Spanyolország, Olaszország, a Szovjetunió és más országok mellett ide sorolhatjuk Németországot, amely a weimari demokrácia évei és ezerszínű, a társadalom legszélesebb köreiben elismert ifjúsági mozgalma után a náci diktatúra keretében a Hitlerjugendben kezdte meg az egész ország ifjúságának megszervezését és saját szellemében, illetve érdekében való képzését. S így volt ez a Horthy-korszak Magyarországán is, amely a Levente-szervezetben az ifjúság egyre nagyobb részét kívánta bizonyos állami érdekek szerint összefogni és nevelni.
tovább >>>

Indiánok, cowboyok, kalandorok, kontinenst átszelő postakocsik, dübörgő bölénycsordák mellett zakatoló gőzösök… A Vadnyugat története számos regényírót és filmrendezőt megihletett már. De úgy történt-e minden, ahogyan azt könyv- és filmélményeink alapján tudni véljük? Valójában milyen ruhában járt egy vérbeli cowboy? Hány bölényt ölt meg Buffalo Bill? Milyen látomásai voltak Ülő Bikának a sorsdöntő összecsapás előtt? Mennyire gazdagodtak meg az aranyásók? Milyen szerepet játszott ez a távoli és rejtelmes vidék az Egyesült Államok gazdasági, társadalmi és politikai fejlődésében? Minderre választ kaphatunk ebben a mítoszok és legendák mögé néző, lebilincselően érdekes könyvben.
tovább >>>

Ez a kötet egy sorozat harmadik darabjának tekinthető, a három könyv a huszadik századi belsőépítészet különböző irányzatait dolgozza fel 1970-ig. A szempont nem az időrendiség volt; elsőként a "Tér és idő" a két háború közötti modern lakásbelsőkkel foglalkozott, majd a "Távol és közel" 1945-70-ig mutatta be a belsőépítészeti irányzatokat. Végül ez a kötet - mely az első is lehetett volna, 1900-1945-ig dolgozza fel a nagypolgári és arisztokrata enteriőröket, szubjektív válogatásban.
tovább >>>

A kiadvány a mentálisan sérülékeny szülők gyermekeivel és családjával való pedagógiai segítő munkára helyezi a hangsúlyt.
tovább >>>

"...Apolka szobrai révén a létezés titokzatossága és abszurditása az esendőséggel árnyalt, megsérthetetlennek ítélt emberi méltóság burkában ölt testet." Wehner Tibor
tovább >>>

Csernus, Magritte, hiperrealizmus. Az utóbbi évek kiállításai közé illeszkedik Kocsis Imre kiállítása. Kulcslyukakon áttörő tájképek, utcarészletek, kasza és béke - visszatérő témák Kocsis művészetében. Kocsis Imre művei könnyen értelmezhetők, hiszen a művész környezetünk részleteiből, tárgyaiból építi fel műveit. És élőlényeiből: botanikai tudása, a lepkék szeretete műveinek építőkockája. Építkezik és kísérletezik: festményeinek szerkezetét pontosan, műgonddal építi fel, miközben újfajta technikákat próbál ki. Technikai sokrétűségét grafikai munkásságában lelhetjük fel leginkább. Kocsis Imre festő és tanár, akinek szinte egész életét meghatározta az Andrássy út, azaz a Sugárút.
tovább >>>

Vojnich Erzsébet festészete a kortárs magyar képzőművészet élvonalába tartozik, alkotásait ismerve mégis a kevesek festőjeként aposztrofálható. Műveinek visszatérő motívuma az épített belső tér. Termek, csarnokok, lépcsők tárulnak fel előttünk sejtelmes fényben és mindig lakatlanul. A pasztellszínekben játszó, perspektivikus terekben nem tudjuk honnan és hová vezetnek a lépcsők, hová nyílnak az ajtók – egyáltalán vezetnek-e a terek valahová, vagy inkább az örökös „belső” bolyongásainkhoz szolgálnak színpad gyanánt. Vojnich termei üresek, mégsem kihaltak, vagy szorongatóan, kísértetiesen néptelenek – egyszerűen csak „állnak az időben”. Távol minden trendin harsánytól, locsi-fecsitől, pillanatnyitól. Képei, mint egy-egy monolit tömb, súlyosak, mozdulatlanok. Legújabb festményeinek tereiben medencék tűnnek fel: az eddig zártnak vélt belső terek egy újabb zárt térszakasszal bővülnek. Mintha csak azt üzennék, hogy minden megfejtett titok egy újabb titokhoz vezet, hogy a Lényeg megfejthetetlen, legfeljebb csak megsejthető, s hogy a valóság mégoly tökéletes álarca mögött is valami még mélyebb értelem, titok lappang.
tovább >>>

A szombathelyi textilbiennálék és - triennálék történetében másodszor szerepel a tárlat tematikai kiírásában a + jel. Az 1980-as + - Gobelin-megjelölés után most, 2010-ben a Textil+ fogalom-jel kapcsolat jelenik meg, s e kontextusban a + jel ítélhető egyértelműbbnek és könnyebben megragadhatónak. A + (plusz) jel és szócska a nullánál nagyobb értékű szám vagy mennyiség jelölője, vagy az alapértéknél nagyobb mérték kifejezője, illetve az összeadásra, hozzáadásra, kapcsolatteremtésre lehetőséget indító megjelölés. A + már önmagában is elmozdulást sugall, változásra ösztönöz. A textil + - összefüggésben valaminek a textilhez való hozzáadását, a textil gyarapítását, bővítését, gazdagítását, a textilnek valamivel való összekapcsolását prognosztizálja, s hallatlan szabadságérzetet adhat, hogy a + jel után üres a hely: végső soron bármi hozzáadható, bármi a textilhez kapcsolható. Vagyis a matematika nyelvén erre az üres helyre az x kerülne, amely jelen pillanatban mind matematikai, mind művészeti szinten az ismeretlen tényező jelölője. A kapcsolatra, a gyarapodásra „váró" textil-fogalom már nehezebben megragadható jelenség, s ezt a nemzetközi művészeti történések mellett az 1970-es évek óta kibontakozó, felívelő, betetőződő, hanyatló, stagnáló, kísérletező, új irányokba forduló, kutató-kereső magyar textilművészet története is igazolja...
tovább >>>

"Jelen tananyag egy újszerű szakmai koncepció és módszertani elvek alapján kidolgozott, újszerű szakmai tartalmat megjelenítő, első kiadású egyetemi jegyzet."
tovább >>>

A jogelméleti közelítésű könyv – melyet számos felsőoktatási intézmény tananyagként használ.
tovább >>>

Részletek a kiállításra megjelenő könyv-katalógusból: „….A Ferenczy Noémi-hagyományt tisztelve elhagyók csapata, Szenes Zsuzsa, Szilvitzky Margit, Attalai Gábor és kortársaik a hatvanas évek végétől tették élő, izgalmas műfajjá a textilművészetet. A lausanne-i és lodzi biennále, Abakanowicz, Buić, Lupas és a többi jelentős kortárs révén úgy érezhették, hogy Európában élnek és dolgoznak, miközben periferikus helyzetük miatt az itthoni hatalom rosszallását nem vívták ki. A hetvenes évek közepére frissen végzettek – Gecser Lujza, Bajkó Anikó, Droppa Judit, Kele Judit és mások – csatlakoztak hozzájuk, akik immár egészen szélsőséges megoldásokkal éltek a lágy anyagok lehetőségeinek kutatásában. A szerteágazó törekvések sorából hiányzott a textil lehetséges képiségének újragondolása: ezt a harmadik hullám néhány képviselője, elsősorban Gink Judit vállalta magára. Ahogy a szakmai közélet helyett egyre inkább a műterem maradt otthonos számára, a művek is mindinkább bensőséges türelemmunkákká váltak, a nagyvonalú szerigráfia- és nyomottanyag-megoldások helyébe az aprólékos, nem műfajhoz-médiához kötődő eljárások kerültek, mint a drótszövevénnyel való bíbelődés. Persze a drótháló is textil a maga módján, de immár a textilesség Gink számára is emlék. Időnként önálló kiállítást rendezett a budapesti Fészek Galériában, a független és magának való művészattitűd kevés menedékének egyikében, ezzel is jelezve, hogy bizonyos értelemben konzervatív művésszé – az avantgárd hagyományainak őrzőjévé – vált….
tovább >>>