Vojnich Erzsébet festészete a kortárs magyar képzőművészet élvonalába tartozik, alkotásait ismerve mégis a kevesek festőjeként aposztrofálható. Műveinek visszatérő motívuma az épített belső tér. Termek, csarnokok, lépcsők tárulnak fel előttünk sejtelmes fényben és mindig lakatlanul. A pasztellszínekben játszó, perspektivikus terekben nem tudjuk honnan és hová vezetnek a lépcsők, hová nyílnak az ajtók – egyáltalán vezetnek-e a terek valahová, vagy inkább az örökös „belső” bolyongásainkhoz szolgálnak színpad gyanánt. Vojnich termei üresek, mégsem kihaltak, vagy szorongatóan, kísértetiesen néptelenek – egyszerűen csak „állnak az időben”. Távol minden trendin harsánytól, locsi-fecsitől, pillanatnyitól. Képei, mint egy-egy monolit tömb, súlyosak, mozdulatlanok. Legújabb festményeinek tereiben medencék tűnnek fel: az eddig zártnak vélt belső terek egy újabb zárt térszakasszal bővülnek. Mintha csak azt üzennék, hogy minden megfejtett titok egy újabb titokhoz vezet, hogy a Lényeg megfejthetetlen, legfeljebb csak megsejthető, s hogy a valóság mégoly tökéletes álarca mögött is valami még mélyebb értelem, titok lappang.
tovább >>>

A szombathelyi textilbiennálék és - triennálék történetében másodszor szerepel a tárlat tematikai kiírásában a + jel. Az 1980-as + - Gobelin-megjelölés után most, 2010-ben a Textil+ fogalom-jel kapcsolat jelenik meg, s e kontextusban a + jel ítélhető egyértelműbbnek és könnyebben megragadhatónak. A + (plusz) jel és szócska a nullánál nagyobb értékű szám vagy mennyiség jelölője, vagy az alapértéknél nagyobb mérték kifejezője, illetve az összeadásra, hozzáadásra, kapcsolatteremtésre lehetőséget indító megjelölés. A + már önmagában is elmozdulást sugall, változásra ösztönöz. A textil + - összefüggésben valaminek a textilhez való hozzáadását, a textil gyarapítását, bővítését, gazdagítását, a textilnek valamivel való összekapcsolását prognosztizálja, s hallatlan szabadságérzetet adhat, hogy a + jel után üres a hely: végső soron bármi hozzáadható, bármi a textilhez kapcsolható. Vagyis a matematika nyelvén erre az üres helyre az x kerülne, amely jelen pillanatban mind matematikai, mind művészeti szinten az ismeretlen tényező jelölője. A kapcsolatra, a gyarapodásra „váró" textil-fogalom már nehezebben megragadható jelenség, s ezt a nemzetközi művészeti történések mellett az 1970-es évek óta kibontakozó, felívelő, betetőződő, hanyatló, stagnáló, kísérletező, új irányokba forduló, kutató-kereső magyar textilművészet története is igazolja...
tovább >>>

"Jelen tananyag egy újszerű szakmai koncepció és módszertani elvek alapján kidolgozott, újszerű szakmai tartalmat megjelenítő, első kiadású egyetemi jegyzet."
tovább >>>

A jogelméleti közelítésű könyv – melyet számos felsőoktatási intézmény tananyagként használ.
tovább >>>

Részletek a kiállításra megjelenő könyv-katalógusból: „….A Ferenczy Noémi-hagyományt tisztelve elhagyók csapata, Szenes Zsuzsa, Szilvitzky Margit, Attalai Gábor és kortársaik a hatvanas évek végétől tették élő, izgalmas műfajjá a textilművészetet. A lausanne-i és lodzi biennále, Abakanowicz, Buić, Lupas és a többi jelentős kortárs révén úgy érezhették, hogy Európában élnek és dolgoznak, miközben periferikus helyzetük miatt az itthoni hatalom rosszallását nem vívták ki. A hetvenes évek közepére frissen végzettek – Gecser Lujza, Bajkó Anikó, Droppa Judit, Kele Judit és mások – csatlakoztak hozzájuk, akik immár egészen szélsőséges megoldásokkal éltek a lágy anyagok lehetőségeinek kutatásában. A szerteágazó törekvések sorából hiányzott a textil lehetséges képiségének újragondolása: ezt a harmadik hullám néhány képviselője, elsősorban Gink Judit vállalta magára. Ahogy a szakmai közélet helyett egyre inkább a műterem maradt otthonos számára, a művek is mindinkább bensőséges türelemmunkákká váltak, a nagyvonalú szerigráfia- és nyomottanyag-megoldások helyébe az aprólékos, nem műfajhoz-médiához kötődő eljárások kerültek, mint a drótszövevénnyel való bíbelődés. Persze a drótháló is textil a maga módján, de immár a textilesség Gink számára is emlék. Időnként önálló kiállítást rendezett a budapesti Fészek Galériában, a független és magának való művészattitűd kevés menedékének egyikében, ezzel is jelezve, hogy bizonyos értelemben konzervatív művésszé – az avantgárd hagyományainak őrzőjévé – vált….
tovább >>>

tovább >>>

Gyors és könnyű fogyás, 80 százalékkal fényesebb szempillák, tisztítókúra, mindenható bogyók és kotyvalékok. Megannyi, "tudományosan megalapozott" hatásúként hirdetett csodaszer. Ben Goldacre, az ismert brit tudományos szerző, a Guardian publicistája tudományos bestsellerében az egyszemélyes szélhámos vállalkozásoktól a legnagyobb gyógyszercégekig terjedő egészségipar fülledt hátsó udvarába kalauzol bennünket.
tovább >>>

Az angol Kingfisher Publications kiadónál 2005-ben jelent meg ez a közkedvelt témát feldolgozó, rendkívül gazdagon illusztrált kötet. Jelen kiadása több európai országgal egy időben született. Elsősorban ifjú olvasóknak szánja a szerző, de a fantasy irodalom felnőtt kedvelői, vagy a scifi rajongók, de akár a mesék, legendák hívei is várhatóan szívesen és érdeklődéssel fogadják.
tovább >>>

A mű első részében az óvodáskorú gyermek gondolkodásának sajátosságairól, a belső képalkotásról, a gyermekkori mesekorszakokról, valamint a meseolvasásról is olvashatunk. Ezután az érzelmi intelligencia fejlesztésének szükségességével és az ehhez hozzájáruló gyakorlatokkal ismerkedhetünk meg.
tovább >>>

A műnek hasznára vált a hosszú előké­születi idő: szerzője ezalatt elvégezhetett bizonyos, utóbb nélkülözhetetlennek bizo­nyult részletkutatásokat, például Visszatekintés címen összegyűjtötte Kodály írásait, beszédeit, nyilatkozatait. Az alapanyagból már csak ki kellett olvasni az élet-pálya folyamatát és összefüggéseit. Ehhez nyújtott felbecsülhetetlen segítséget Kodályné Péczely Sarolta. A szerző jól emlékezik még a magyar zenekultúrának Kodály és Bartók (valamint Dohnányi, Weiner, Szabolcsi) nevével fémjelzett aranykorára. Ez a kor a mai közfel­fogás szerint visszahozhatatlanul elmúlt. Vagy valamilyen formában mégis visszatérhet? Jósolni nehéz. De addig is: bárkába mindent, amire valamikor szüksége lehet a magyar zenekultúra reneszánszának! Ennek eljövetelében bízva készült ez a képes monográfia.
tovább >>>

tovább >>>

A Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára közel 500 darabból álló reprezentatív díszítőművészeti könyvritkasággyűjteményt őriz. A Magyarországon egyedülálló könyvegyüttes darabjait a felsőfokú tanintézet tanárai és könyvtárőrei az iskola 1871-es alapításától kezdve gyűjtötték...
tovább >>>