„Minden, az ember által feltalált és magára öltött technológiának olyan ereje van, hogy működésének első periódusában elzsibbasztja az emberi éberséget” – A könyv az emberiség nagy technológiai forradalmait mutatja be, és azt, hogyan változtatta meg az ember gondolkodását az általa kifejlesztett technológia – mintegy mellékhatásként. McLuhan mozaikszerű kis szösszenetekben értekezik, amelyek egymástól elválasztva is élvezetes olvasmányok. Gondolat- és vitaébresztő – az internet kultúrafejlesztő hatásával foglalkozó szakemberek és „civileknek” egyaránt.

Miért Ady Endre? Ady verseinek szövegvilága gimnazista koromban vonzott magához. Ma már elmondhatom, hogy egész életre szólóan. Az Athenaeum Kiadó ”Ady Összes”-ét újra és újra végigolvastam, szinte minden nap előveszem, utazásaimra is mindig magammal viszem, mint egy ereklyét. Egyszer s mindenkorra megragadott az a rendkívüli Hang, amely az életem, az életünk, az emberi létezés kérdéseiről, kockázatairól, egzisztenciális tétjéről beszél. Mi a szerelem, mit ér az ember, ha magyar, ha magyarul adatott meg szólnia, mit követel tőlünk a vér, és mire kényszerít bennünket az arany, a pénz, miért vagyunk a Halál rokonai, s nehéz pillanatainkban hogyan ölel át bennünket Isten? Ezek azok a ma is érvényes kérdések, amelyekre válaszolhatunk, ha párbeszédet folytatunk e versekkel. Amikor Érmindszenten járva Ady szülőházában kedves Ady kötetemet egy percre ráhelyezhettem arra az ágyra, amelyben a költő világra jött, hirtelen megértettem, mi a Sors, és mi a Beteljesülés. Mit jelent az Értől elindulni az Óceán felé.

Ahogy Fabre nagyítóval a kezében, házának kertjében a kaparódarazsak, káposztalepkék vagy a kétöves pihelégy viselkedését vizsgálja, ugyanazzal a türelmes figyelemmel tanulmányozza Marcel Proust – egy rovarász kíváncsiságával és mimikrijével – az arisztokrata, s polgári szalonok szociológiáját. Itt is, ott is egy zárt miliővel találkozunk. Minderről közvetlen utalás is árulkodik Proust regényében. De az sem véletlen, ahogy Fabre művének címe a Rovartani emlékezések (Souvenirs entomologiques) – melynek tíz kötetéből a magyar kiadás csak egy szűk válogatást ad –, s Az eltűnt idő nyomában egymásra pillant. Mert az emlékezés írásmódjában közvetlenül összekapcsolódik az író narratív személyessége és alkotásának tárgya, illetve gondolkodása és gondolkodásának mindennapi helyszínei, szituációi.

Színdarab a rockzene fontosságáról, történelmi szerepéről, a szabadságról és annak hiányáról. A darab 1968 és 1990 között játszódik Prágában és Cambridge-ben, a ’68-as diáklázadásoktól és a prágai tavasztól a berlini fal leomlásáig és a bársonyos forradalomig. Mindez a rockzene közegébe ágyazva, megidézve a Pink Floyd-ot, és az abból 1968-ban kiváló (Cambridge-ben élő) Syd Barrett alakját, az abban az évben megalakuló cseh együttes, a Plastic People of the Universe sorsát, a betiltást és bebörtönzést, betetőzve a történetet a Rolling Stones 1990-es prágai koncertjével. A Václav Havelnek ajánlott darabot (melynek londoni bemutatóján a cseh elnök és Mick Jagger is jelen volt), ajánlom mindenkinek, aki szereti a rockzenét, a színházat, a humort, a szabadságot és mindezt egyben.

Az Egy polgár vallomásai remekmű. Pontos benső megfigyelések és könnyű tollrajzok, történelmi följegyzések és frivol epizódok gyűjteménye. Önéletrajz: rejtőzködő kitárulkozás. Regény: a műfaj megújítója. Stilizált életelbeszélés és kultúrkritikai esszé. Nagy hatású könyv, melyben a helyrajzi leírásoktól a családtörténeti elbeszélésig minden részlet és epizód megtalálja a maga helyét. Stílusa lebilincselő – egy egész nemzedéket magával ragadott. Az „esszéírók”, Szerb Antaltól Cs. Szabó Lászlóig, nagyra becsülték Márait, nem utolsósorban e könyve miatt. S aztán újabb nemzedékek kedves írója lett. Pedig időközben, politikai okokból, a teljes életmű hosszú időre eltűnt a magyar kultúra látóteréből. Az Egy polgár vallomásai rám is nagy hatást gyakorolt. Végigkíséri életemet – tudományos pályafutásomat és civil önértelmezésemet egyaránt –, immáron két évtizede, s talán most már elhagyhatatlanul, a későbbiekben is.

Hatodikos-hetedikes lehettem, amikor egy délután kézbe vettem Rejtő Jenő (vagy ha úgy tetszik, P. Howard) A tizennégy karátos autó című művét. Nem tudtam letenni, azon a délutánon végigolvastam. Közben többször hangosan nevettem (ami egyébként nem szokott olvasás közben előfordulni velem). Utána persze elolvastam a könyvtárban meglévő összes Rejtő-könyvet. Még az Utolsó szó jogán címűt is, pedig az egyáltalán nem vidám. (Az után meg azzal nyúztam a szegény könyvtáros nénit, hogy valami Rejtőhöz hasonló könyvet adjon. „Olyan nincs!” – mondta, de némi gondolkodás után adott egy Moldova elbeszéléskötetet. Azóta ő is a kedvenceim közé tartozik.)

Jó dolog szépirodalmat, vagy történelmi regényt olvasni, vagy éppen költészetet olvasgatni. Ritka azonban az, amikor az ember a legszűkebb szakmájának területén „izgalmas, olvasmányos és élvezetes” könyvet olvashat. Én a pragmatikai nyelvészettel és a nyelvhasználat kognitív aspektusaival foglalkozom behatóbban, a nyelv mögött meghúzódó mentális folyamatokat és az érvelési-következtetési mechanizmusainkat kutatom. Ennek a területnek az eklatáns megvalósulása az emberi társalgás. Nem a puszta gondolkodás, hanem az verbális interakció spontán, hétköznapi megnyilvánulása, az emberek közötti szövegváltás, amely mind a nyelvi, mind pedig a környezeti kontextusokra kifinomultan érzékeny úgy, hogy közben egy állandó értelmezési folyamat és közös jelentés-szerkesztési tevékenység céljait szolgálja.

Az 1973-ban készült Ingmar Bergman film egyik jelenetében a férfi főszereplő Johan ezt mondja Mariannak, a másik főszereplőnek: „Mi érzelmi analfabéták vagyunk. Mindent megtanultunk az emberi testről, a pretoriai mezőgazdaságról. Megtanultuk, hogy a derékszögű háromszög két befogójának a négyzete egyenlő az átfogó négyzetével, de egy árva hangot sem tanultunk az emberi lélekről. Hihetetlenül tanulatlanok vagyunk magunkat illetően.”

A nők történetének és a nevelés históriájának kiemelkedő, napjainkban gyakran kutatott területét jelenti a nőnevelés múltjának feltárása. Az elmúlt több mint száz évben világszerte sok adatot hoztak felszínre és elemeztek a lánynevelés, a női művelődés történetének kutatói. Hosszabb és rövidebb lélegzetű önálló monográfiák, tanulmánykötetek, szemelvénygyűjtemények, cikkek és esszék íródtak a leánynevelés és női művelődés történetének eddigi kutatási eredményeiről, valamint összefoglaló, a női emancipációval átfogóan, több szempontból foglalkozó művek részletei szólnak ugyanerről. Pukánszky Béla szegedi professzor, korunk egyik legkiemelkedőbb hazai neveléstörténésze.

A szakmai körökben az egyik leghíresebb szerkesztőjéről elnevezve csak „Borovszky”-nak nevezett sorozat egy magam fajta – főleg gazdaság-és társadalomtörténettel foglalkozó – ember számára azért is fontos, mert kötetei a kor egyik legnagyobb hazai szellemi teljesítményének minősíthetők. A 19. század végétől egészen az első világháborúig terjedő időszakban több mint 20 kötete jelent meg a Magyarország vármegyéi és városai sorozatnak.

Vajon hol lehet az én példányom ebből a könyvből? Úgy kell emlékeznem, hogy tavasz volt, amikor az enyém lett. Az évet tudom: 1986-ban találkoztunk. Fekete ruhán sziporkázó aranyminták, s ahogy felpattan az aranykapocs, lehull a ruha, ott egy, lássuk be, meztelen könyv. Pajzán epigrammák, latinul és magyarul, aranyszállal összefűzve. A költő: Janus Pannonius. A Pó parti Ferrarában, még nincs húsz éves, fejében villózik a görög, latin szerzők gazdag öröksége, és versben játszadozik. Mivelhogy tiszteletreméltó hetvenéves mestere meglátta a lehetőséget abban, hogy a rá bízott gyerekek ilyen epigrammákban mutogassák oroszlánkörmeiket. Ezek a huncutságok csiszolták a tehetséget, amely az európai humanista költészet kivételes életművét hozta létre. A költő-fordító Csorba Győző. Ekkortájt, a 80-as években láttam őt is először. Mit ekkortájt?

Középiskolás koromban a Rockszínház számos előadását megnéztem. A 80-as évek végén olyan sikerdarabok mentek ott, mint a West Side Story, a Jézus Krisztus szupersztár vagy éppen A nyomorultak. Utóbbiról nem tudtam semmit, igazából el sem akartam menni, de bérletünk volt, ezért gondoltam, megnézem. Már az első alkalommal lenyűgözött a történet. A zene is nagyon tetszett, de leginkább az elbeszélés volt, ami magával ragadott.