Középiskolás koromban olvastam először, aztán pár éve újra kezembe vettem. Akkor, amikor már többször jártam Erdélyben. Felnőtt fejjel értettem meg igazán, hogy mit jelent az ember számára a szülőföld, az otthon, a bölcső, és ehhez képest mekkora szerephez jut életünkben a munka, a tudomány. A Székelyföldön megélt hangulat, a poros utcák, az esténként hazafelé ballagó tehenek, a frissen sütött kalács illata a gyermekkorom világát idézte fel. Azóta is minden évben visszatérek, hogy ezt újra megtaláljam. A hétköznap-okon Tamási Áron könyveit, novelláit olvasva élhetem át ugyanezt. A Bölcső és bagoly Tamási Áron három könyvre tervezett életrajzi regényének első része, melyben egyéni hangvétellel, szívhez szólóan beszéli el saját gyermekkorát, megmutatva Erdélyt, a gyönyörű vidéket, a kedves és szerethető székely embereket.

tovább >>>

Ezen a nyáron az egyik legnagyobb élményem azonban a július utolsó hetét kitöltő Carlo Ginzburg: A sajt és a kukacok (Európa Könyvkiadó, 2011.) című munkája volt. Régóta sze-rettem volna magam mögött tudni a XVI. századi friuli molnár világképéről írott könyvet, amit gondolkodásmódja, történettudományi módszerei, filológus alapossága miatt is becs-ben tartanak a mikrotörténelem kutatói. És bár a XVI. századi inkvizíciós iratanyagok alap-ján rekonstruált, hosszantartó per leírása a könyv, ami a Menocchionak mondott Domenico Scandella molnár sorsáról szól, mégsem tudok eltekinteni attól az apróságtól, hogy szerzője az inkvizíció vitatható bizonyító eljárásainak ismeretében jártasságát aktív politikai cselekvésben is kamatoztatta.

tovább >>>

„Kétségtelen, hogy az Európai Parlament az az uniós intézmény, melynek jogi státuszát jelentős mértékben, sok esetben az alapszerződés betűjét kiterjesztően értelmezve, majd annak módosítását mintegy kikényszerítve alakította az Európai Bíróság joggyakorlata. […] Maga az értekezés […] három tematikus fejezetre tagolódik. A második fejezet az EP perképességére, a harmadik fejezet az EP összetételére, szervezetére és működésére, míg a negyedik fejezet pedig a hatásköreire vonatkozó európai bírósági joggyakorlatot elemzi. […] Az értekezés helyesen mutat rá arra a dilemmára, ami az Európai Bíróság számára megoldandóként merült fel, nevezetesen egyrészről az intézményi egyensúly biztosítása, másrészről a Szerződés szövegének tiszteletben tartása. Az EP hatásköreire vonatkozó joggyakorlat leginkább erre az egyensúlyi helyzetre való törekvést példázza.” (Részletek Somssich Réka opponensi véleményéből, ELTE ÁJK)
tovább >>>

A könyv témája a család nélkül felnövő gyermekek, fiatalok nevelkedése, neveltetése.
tovább >>>

Mi helyes, illetve helytelen? Hogyan is döntünk? Döntéseinket jelentős mértékben meghatározza az általunk használt etikai fogalmak eredete és fejlődésük története. Az etika rövid története általánosan elismert kiváló bevezetés ehhez a témához – tömör formában mélyrehatóan és kivételes teljességgel mutatja be a nyugati erkölcsfilozófia történetét a görögöktől a jelenkorig. Alasdair MacIntyre, a jelenleg élő egyik legkitűnőbb filozófus, világos és olvasmányos szövegével segíti hozzá az olvasót annak jobb megértéséhez, hogy mi rejlik etikai döntéseink mögött. „Nagyon meggyőző... ez a könyv jelentős hozzájárulás az etikai fogalmak jelentését érintő, véget nem érő érvelésünkhöz.” (The Observer)
tovább >>>

A negyvenes-ötvenes években, az évszakok összecsúszása előtti múltban a természet megújulásának számtalan jelével február második felében kezdődött a tavasz. Feketerigó, zöldike, széncinege, erdei pinty, enyhébb időben mezei pacsirta szolgáltatta a zenét, harkály kopogása, kék galamb búgása adta az ütemet hozzá. Nyílt a hóvirág, a téltemető. Az egyre melegebb napsütésben lassan rügyezni kezdtek a bokrok, a fák, több és több kiránduló vette útját az erdő felé.
tovább >>>

A napközi rendkívül fontos szerepkörben járul hozzá az iskola nevelési-oktatási céljaihoz, feladataihoz. E kiadvány a napközis nevelés teljességét, jó gyakorlatait mutatja be.
tovább >>>

Markó Béla erdélyi költő, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség legismertebb politikusa, volt miniszterelnök-helyettes. Írásai egy székely européer 1980 és 2011 között keletkezett gondolatait tartalmazzák. Erdély: román és magyar közös hazája. „A különlétek együttléte.” Székely, magyar, transzszilván, erdélyi román. Rengeteg identitás együttese és ellentéte.
tovább >>>

Ki a szabadba! A Völgyi-Skonda kortárs gyűjtemény létrehozói és a magyar kortárs művészet mecénásai idén, a Virág Judit Galériával együttműködve egy meghatározott tematikára – a szabadban tevékenykedő ember témájára - épülő kiállítást mutat be. A kiállítás valamennyi művésze a hazai kortárs művészet figurális irányzatait képviseli, ezekről nyújtanak széles körű áttekintést. A bemutatott művészek sora a szakma élő klasszikusaitól a már befutott harmincas-negyvenes korosztályon át a pályakezdő tehetségekig terjed. A tárlaton láthatóak lesznek Bács Emese, Benkő Viktor, Bereczki Kata, Bognár Krisztina, Breznay Pál, Bukta Imre, Fehér László, Fürjesi Csaba, Hecker Péter, Jakatics-Szabó Veronika, Király András, Kiss Márta, Kósa János, Lóránt János Demeter, Mátis Rita, Nagy Kriszta (X-t), Osgyáni Sára, Sipos Eszter, Szemadám György, Szűcs Attila, Tamási Claudia, és Ujházi Péter alkotásai. Külön megtiszteltetést jelent számunkra, hogy a kiállított művészek között két, a galériánkhoz tartozó festő is helyett kapott. Radák Eszter és Király Gábor munkáinak újbóli szerepeltetése üde színfoltja ennek a nagyszerű válogatása. A Ki a szabadba! a 2011-ben megrendezett és a budapesti KOGART Galériában, majd a debreceni MODEM-ben bemutatott, nagysikerű Magyar fürdőélet című tárlatot követi.
tovább >>>

A spanyol irodalom aranykorának szerzői: Lope de Vega, Tirso de Molina, Calderon után kissé ismeretlenül cseng Leandro Fernández de Moratín (1760-1828) neve. Pedig a maga idejében ismert és sikeres színpadi szerzőként, a felvilágosodás eszméinek eltökélt szószólójaként tartották számon. A reformer III. Károly kultuszminiszterének támogatása mellett a korszak francia gondolkodói spanyol interpretálójaként korszerű mondanivalójával egyaránt képes volt megtölteni a madridi irodalmi szalonokat és a színházakat. Darabjai az előjogokkal bíró nemesség és papság elavult társadalomformáló hatásával szemben a tanult, tehetséges emberek előtérbe kerülését, a bigott, álszent, felsőbbséget majmoló konvenciók elítélését, érdekházasság helyett a szerelmen nyugvó, szabad párválasztás létjogosultságát hirdetik.
tovább >>>

„Nagyon furcsa, fordított utat járt be Szász János” – írja Kincses Károly a pécsi művész posztumusz életműalbumának nyitó soraiban. Szász János (1925 – 2005) hagyatéka az utóbbi években újjáéledni látszik – elsősorban azáltal, hogy komoly külföldi helyeken lett bemutatva és lett brit és német aukciók keresett tételei. A külföld figyelmének hatására hazai szakemberek lettek kénytelenek átalakítani magukban a művészről fennálló, uralkodó képet: „amatőrfotós”. Újraértelmezésről, az életmű elég komoly újraértékelésének vagyunk szemtanúi.
tovább >>>

1967-től állít ki, Székesfehérvárott él. 1968-ban Párizsban járt. Hosszabb tanulmányúton volt Svédországban, ösztöndíjjal Rómában. Már a 60-as évek második felében, pályája kezdetén elkülönült a fiatal művészek neoavantgárd törekvéseitől. Művészi kifejezőeszközéül a falfirkák, gyermek- és barlangrajzok naivitását használja. Gazdag szimbolikájának egyik fő eleme a víz. Naplószerű festményei nagy részén a humor, az (ön)irónia, de ezzel együtt a melankólia uralkodik. Egyaránt fest játékos akvarelleket és nagyméretű táblaképeket, sőt a 70-es évektől kezdve dobozmunkákat is készít, amelyek festett installációja kicsinyített színpadi díszlet-makettek világát idézi. Festményei többnyire figurális, rajzos kalligráfiájúak; színhasználata azonban (Nadapi kert I., 1997) az imresszionizmus és az expresszionizmus intenzitásáról is tanúskodik. Leíró, elbeszélő jellegű formanyelve sajátosan könnyed, már-már gravitáció nélküli – gyakran az egyiptomi ábrázolásokhoz hasonló többnézetűséggel – térbeliséggel párosul. Képeinek kerete nem lezárja és egybefogja, hanem megnyitja, és a végtelenben folytathatóvá teszi műveit. Festményeinek, rajzainak, kompozícióinak (egy vagy több) centrumát, mint enyészpontot vagy fókuszpontot nem látható módon bújtatja el a képsík alá; így az egyfajta centrifugális erő középpontjaként szívja maga felé a gyakran örvénylő motívumokat, áramvonalakat. Művein a figuralitást és az absztrakciót társítja. Kedvelt motívumai a labirintus, kút, barlang, kert, torony, sziget, forrás; képeinek szereplői bohócok, törpék, gólemek, szárnyas alakok, bogarak; a jelenetek helyszíne gyakran a kocsma, a vasút, a város, a falu.
tovább >>>