2012. március 30 – 2012. július 1. A piktorializmus fotográfiai korszaka mérföldkő a fényképészet történetében. Az új stílusirányzat az 1890-es években szinte egy időben bontakozott ki Angliában, Ausztriában, Franciaországban és Németországban. A fotográfia művészi értéke körüli vitákban a festészet utánzásával kívánták kivívni a fényképészet autonómiáját. Művészi példaképeik az impresszionisták voltak. A festészeti hagyományokhoz közelítő látásmód mind a technikai megoldásokban, mind pedig a tematikában tetten érhető volt. A lágy rajzolatú objektívek és a nemes eljárások használata a festői látásmódhoz való közeledést célozták meg. A piktorialista fényképezés művelői önkifejezési eszközként használták a fotográfiát, nem törekedtek a valóság pontos leképezésére.
tovább >>>

A Szépművészeti Múzeum a Louvre felkérésére 2008-ban rendezett párizsi bemutatója után itthon kibővítve mutatja be 16. századi németalföldi rajzgyűjteményének legszebb lapjait. Magyarországon utoljára 1967-ben találkozhatott hasonló tárlattal a közönség, de Európában sem volt olyan kiállítás az elmúlt évtizedekben, amely átfogó képet adott volna a németalföldi rajzművészet nagy átalakulásáról az 1500 és 1600 közötti időszakban.
tovább >>>

2011. október 26 – 2012. február 19. Jánoshalmi Nemes Marcell (1866-1930) a 20. század eleji magyarországi műgyűjtés egyik legjelentősebb, s egyben legellentmondásosabb figurája volt, akinek nagyszabású műgyűjtői és mecénási tevékenysége már életében legendává vált. Pályafutása során értékes műtárgyak egész sorát, többek között El Greco Bűnbánó Magdolnáját, vagy Mányoki Ádám nemzeti ereklyének számító Rákóczi-portréját ajándékozta a Szépművészeti Múzeumnak, de számos más hazai, illetve külföldi intézménynek is adományozott, így az Iparművészeti Múzeumnak, a berlini és a müncheni képtárnak, sőt még a madridi Pradónak, vagy a párizsi Louvre-nak is.
tovább >>>

A PTE Egyetemi Könyvtára a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban 2012. november 21-én szerdán, 14.30 órakor megnyitotta a „MindenKép(p)en Olvasunk!” című, az olvasást népszerűsítő fotókiállítását! (A kiállítást megnyitotta Dr. Fischerné Dr. Dárdai Ágnes a könyvtár főigazgatója.) A kiállításon az Egyetem népszerű oktatói, kutatói, az Egyetemi Könyvtár dolgozói szerepelnek, akik fényképen és írásban ajánlják kedvenc olvasmányukat, mely nagy hatással volt rájuk valamikor, vagy mostanában ráleltek valami újdonságra, meglepőre. A kiállításon részt vevők többféle tudományterületet képviselnek, különböző beosztásokban dolgoznak. Mégis összeköti őket az olvasás szeretete, a tudásvágy, a kíváncsiság, melynek egyik fontos színtere az Egyetemi Könyvtár, a mi könyvtárunk! A kiállítás megtekinthető 2012. december 15-ig, a Tudásközpont 0. szintjén.
tovább >>>

A tizenkét részes sorozat tucatnyi kultúra mindennapjait hasonlította össze a születéstől a halálig. Sőt azon túl is. A „világfalu” kifejezést McLuhan használta először bolygónkra, amit a tömegkommunikációs eszközök kicsiny faluvá zsugorítottak.

tovább >>>

„Ugron Zsolna első regénye valóságos utazás báltermeken és mosókonyhákon, palotákon és romokon, szövevényes rokoni kapcsolatokon és egy sodró szerelmen át a pesti nyüzsgésből a Kárpátok lábához – majdnem az Üveghegyen túlra. Anna irigylésre méltó életet él Budapesten: tökéletes férfi, érdekes tévés munka, sok utazás, nagy társasági élet, ragaszkodó barátok. Ám egy nap különc bécsi nagynénje és egy megrázó találkozás rádöbbenti, hogy szép üvegburája alatt már alig kap levegőt. Útkeresése közben rátalál örökségére – és egy kis erdélyi faluban a mindent felülíró szerelemmel együtt önmagára is. Pillanatképek az erdélyi arisztokrácia elsüllyedt világából, és kései utódaik nem mindennapi hétköznapjaiból.” Ugron Zsolna regényét a könyvesboltban böngészve találtam, ajándékkönyveket keresgélve. Beleolvastam és azonnal megragadott a téma: Erdély – múlt és jelen, szerelem, szenvedély...

tovább >>>

Beleszeretni egy névbe. Mit szólnának ahhoz, ha egy hozzátartozójuk régóta elhanyagolt sírjához közeledve idegeneket látnának ott imádkozni, gyertyát gyújtani? Hasonló történik a portugál José Saramago Minden egyes név című regényének végén. Valaki, egy birkapásztor igazságtalannak tartja, hogy egyeseknek szép síremlék, gondozott sír jut és egyben szeretteik látogatása, emlékezése végső nyughelyük fölött, mások örökrésze pedig a feledés, legalábbis a temetőben. Hogy kiegyenlítse a fenti egyenlőtlen bánásmódot, meg-megcseréli időnként a neveket, hogy azok sírjához is érkezzenek gyászolók, akikhez amúgy nem... A sokat támadott Nobel-díjnak mégiscsak olyan szerzőket köszönhetünk, mint Saramago vagy a török Orhan Pamuk, akikről e hírverés nélkül alig(ha) szereztünk volna tudomást.

tovább >>>

Günter Paulinak a Kék Gazdaságról írott könyve eddig osztatlan elismerést aratott világ szerte. A könyvről írott vélemények igazolják, hogy egy igazán életképes gazdasági modellről van szó. A Kék Gazdaság igazi paradigmaváltást visz véghez azzal, hogy megvalósítja a természet maximális hatékonyságú, önszabályozó folyamatainak a gazdaságba való átültetését. A természetben a többmilliárd éves alkalmazkodás eredménye egy nagyon hatékonyan működő rendszer, ezért ha tanulunk a természettől, leképezzük a megoldásait, akkor a mi működésünk is hatékony lehet, és esélyünk van egy valóban fenntartható gazdaság és társadalom kialakítására.

tovább >>>

1978-ban, elsős közgazdász hallgatóként egy szegedi könyvesboltban találtam rá az első kiadásra. Sikerét jól mutatja, hogy harminc évvel később már a sokadik – átdolgozott – amerikai kiadást adták ki magyar nyelven, tizedik alkalommal. Aronson érzékenysége, eredetisége, egyszerűsége és történet mesélő ereje segíti a világ sok-sok országában és számtalan egyetemén az olvasókat és hallgatókat, hogy megértsék az ÉN és a MÁSIK egymásra hatásának örömét, fájdalmát, szabályszerűségeit: a szociálpszichológiát. Mesél a szerző agresszióról, előítéletről, önigazolásról, konformitásról, befolyásolásról, szeretetről. Történetek és kísérletek tematikus sora kalauzolja az olvasót a társas lét viszonyai között. Tudományosan igazolt összefüggéseket tár fel olvasmányos és rendkívül élvezetes stílusban.

tovább >>>

Ulickaja könyveit nagyon szeretem, szinte mindegyiket. Persze vannak kedvenceim, többek közt ez is. Számomra ez a könyv a szeretetről, az együttérzésről, a megbocsátásról és legfőképpen a toleranciáról szól. Főhőse Daniel Stein, dél-lengyelországi zsidó családban született. A II. világháború kitörésekor 17 évesen keletre menekülve eljut Lvovba, majd Vilniusba. A németek előrenyomulásával, a megszállt területen beáll a Gestapóhoz tolmácsnak, hogy zsidókat menekítsen. Többször bebörtönzik, majd beáll a partizánokhoz. A háború végén visszatér Lengyelországba, és katolikus papnak áll, szerzetes lesz belőle. Az 50-es évek végén Izraelbe települ, hogy Haifa városában, a Carmel hegyen, egy elhagyott kolostorban, katolikus arabokból álló közösséget hozzon létre.

tovább >>>

Irgum Burgum Benedek gyermekkorom legkedvesebb mesefigurája volt és maradt felnőttkoromban is. Az esetlen, kissé kényelmes de jószívű mackó legtöbbször kudarcba fulladó erdei kalandjai versbe szedve mindig jókedvre derítettek – ma is alkalmas búfelejtőnek.

tovább >>>

Idősebb WLASSICS GYULA (1852-1937) neve és életútja hazánk virágzó korszaka, a millenniumi Magyarország hangulatát idézi. Azokat az évtizedeket, amelyben a tudományos és a politikai élet meghatározó szereplői gyakorta ugyanazok a személyek voltak, és akik a magyar történelem máig meghatározó, közismert és a történelemtanításban rendre felbukkanó progresszív és pozitív személyiségei közé tartoztak, mint például Apponyi Albert, Andrássy Gyula, Bánffy Dezső, Eötvös Károly, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Podmaniczky Frigyes, Pulszky Ferenc, Tisza Kálmán, Széll Kálmán. A sors különös kegyelméből Wlassics Gyula 86 évet, hosszú és mindvégig tevékeny életet élt.

tovább >>>