"A test és lélek, illetve az egészsé és a betegség viszonyának gyökeres átértékelése szükséges ahhoz, hogy a melankóliának, ennek az utóbbi évszázadban egyre inkaíbb háttérbe szorított fogalomnak visszaadhassuk az őt megillető jogait. A romantika korában kezdődött el a fogalom köznapi és orvosi értelmezésének meghasonlása, és ebben jelentős szerepük volt maguknak a romantikusoknak is. A melankóliát halálba vezető élettechnikává fokozták, márpedig a közvélemény ezt nem fogadhatja el. A társadalomnak nem lehet épeszű tagja az, aki elébe szalad a halálnak, mintegy kihívja maga ellen, és mivel a melankóliában ott lappang a halálvágy is, az elmebetegségek egyre szigorodó rendszerébe kell besorolni."- Talán nem túlzás azt állítani, hogy Földényi F. László Melankólia című könyve éppen e fogalom leszűkítő, modern kori értelmezése ellenében született meg. A szerző az európai kultúra kétezer éves történetét vizsgálja úgy, hogy nincsenek előre gyártott, kész válaszai, hanem a különböző korok és gondolkodók kérdéseit fogalmazza írjra. S így a könyv az esszé legjobb és a tájainkon kissé elfeledett hagyományához kapcsolódik: a szellemi kaland, a gondolkodás és a létmegértés szenvedélye és elfogulatlansága jellemzi írásmódját.A nagy sikerű és több európai nyelven (németül, spanyolul, szlovákul-hollandul előkészületben) megjelent könyvnek ez a harmadik, bővített kiadása.
tovább >>>

A könyv az iskolai élet eseményeiről szól, az elbeszélés-gyűjtemény, a gyakorlati kézikönyv és az elméleti szakkönyv harmonikus együttese. A szerzők kitűnően ismerik az iskola belső világát, és nem riadnak vissza az ún. kényes témáktól sem, mint pl. a fenntartó és a nevelőtestület konfliktusa egy igazgatóválasztás kapcsán, vagy a családi tragédia, az apa hirtelen halálakor nyújtott pedagógusi segítség leírása. Az esetek a tanítási órán kívüli helyzeteket is bemutatják (kirándulás, táborozás, a napközis élet stb.). A kötet néhány nyitott, „befejezetlen” történetet is tartalmaz. Ezek még inkább elgondolkodtatnak, például arról, vajon hogyan oldható fel a tanítónál a gyerek nem megfelelő viselkedése miatti csalódottság, megbántottság és az ezt követő távolságtartás....
tovább >>>

Kincsünk, szemünk fénye, jövőnk reménysége a gyermek. Ha az emberhez méltó élet mindannyiunk joga, akkor ezt legelőször gyermekeink számára kell biztosítanunk. Mi a gyermekhez méltó élet? Mi szükséges hozzá? Mit tehetünk értük? Hogyan legyünk (a kitűnő gyermekpszichológus, Winnicott kifejezésével élve) „elég jó nevelők”? Ez a könyv az UNICEF nagyszerű, gyermekközpontú szellemi vállalkozása arra, hogy megfelelően eligazító válaszokkal szolgáljon mindazok számára, akiknek a gyermek biztonságos és egészséges fejlődésének elősegítése a hivatásuk, a gyermekjogi tudnivalóktól kezdve az életkorokra jellemző fontos szülő-gyermek kapcsolati ismereteken és neveléslélektani tudáson át a segít gyakorlat, az újranevelés, a korrekciós lehetőségek és a hiányok pótlására irányuló erőfeszítések területéig. A könyv címe a szeretet hatalmára hívja fel figyelmünket. Vajon tudjuk-e jól szeretni a gyermekeket? Ez a könyv a feltétlen elfogadás, törődés, megértés, gondoskodás és védelem fontosságára, megvalósításának optimális módjaira tanít. Rádöbbenhetünk, hogy a szeretetnek nincs, nem is lehet kötött módszertana, de létezik ezerféle lehetősége, amellyel kifejezhetjük a személyiség páratlan egyediségének tiszteletét és kibontakozásába, fejlődésébe, változásába vetett hitünket. A humánumtól áthatott könyv alaphangját Janusz Korczaknak, a mártír orvosnak, a gyermeklélek tudósának, nevelés-reformernek az ismét megjelenő írása adja meg. Az új kiadás időtálló üzenete a gyermekben rejlő lehetőségek tiszteletét, szeretetét, szolgálatát sugallja. Példaértékű ma is. Ezzel egybecsengő szellemiség hatja át a jeles szerzőktől származó, napjainkban született tanulmányokat is. A kötet nem titkolt célja a tudományos és köznapi gondolkodás gyermekközpontúvá formálásának elérése, a célravezető nevelési gyakorlat egységesítése, a szemléleti közös nevezők kialakítása, összességében a gyermekhez méltó élet szolgálata.
tovább >>>

A kötet az 1974-ben készült kandidátusi disszertáció teljes anyagát tartalmazza. Mi teszi aktuálissá a megjelenést? A szerző, Csillagné Gál Judit 2008-ban töltené be 80. életévét. Olyan alkotó pedagógus volt, aki tevékenységének középpontjába a megismerhető és cselekvő személyiséget állította. A Zeneakadémián 1952-ben szerzett középiskolai énektanári és karvezető diplomát, ám tudományos tevékenységét a művészetpszichológia terén folytatta. Megállapításai máig is érvényesek, s tudományos munkásságának elemeit mind a mai napig többen – olykor hivatkozás nélkül is – használják. E könyvvel kívánunk emlékezni arra a szakemberre, aki a XX. század első évtizedeiben alkotó Révész Géza pszichológus és Kovács Sándor zeneesztéta el-elfelejtett tevékenységét felkutatta, s egy szűk szakmai körnek átadta. „Mert az élményeknek nemcsak tartalma, de formája is megmarad és hat a lélekben: miként az illendőség, úgy a gondolkozás, a képzelet formáit is meg lehet tanulni, meg lehet szokni.” (Kovács Sándor: A nagy mesterekhez méltón élni... – Nyugat, 1918/7. sz.) Révész Géza szellemi hagyatékát – a család kérésére – Hollandiából hazahozta, s azt az MTA Kézirattárában helyezte el, majd megszerkesztette Révész „Tanulmányok” című kötetét. Az 1974-ben benyújtott kandidátusi értekezés a XX. század harmadik harmadában végzett ízlés- és befogadás-vizsgálatokat tartalmaz. Munkásságának alanyai alsó tagozaton tanuló gyerekek (6-10 éves) és főiskolai hallgatók. A kutatás alapján lefektetett megállapítások máig is érvényesek. A szerző megállapításainak egyik kulcsmondatával kívánjuk az aktualitást bizonyítani: „Az ízlés alapkategóriája a tetszés, tehát bizonyos érzelmi azonosulás.”
tovább >>>

Mi a boldogság titka? Mitől leszünk mi, emberek, elégedettek az életünkéi? Ez a könyv a világhírű pszichológus korábbi műveiben lefektetett gondolatainak összegzése és alkalmazása a mindennapi életünkre. Komoly pszichológiai tanulmányok és az önsegítő kézikönyvek meglepő ötvözete, amely segít abban, hogy újra a kezünkbe vegyük életünk irányítását. Emberek ezrein végzett széleskörű vizsgálatok alapján jutott a szerző arra a következtetésre, hogy a boldogtalanság fő oka, hogy az emberek többsége a mindennapok során egyáltalán nem foglalkozik és nem is vesz tudomást érzelmeiről. Csíkszentmihályi szerint a probléma megoldásának a kulcsa az lehet, ha olyan változó kihívások elé állítjuk magunkat, amelyek magas fokú tudást és különböző képességek alkalmazását várják el tőlünk. Tévézés helyett sportolhatunk, olvashatunk, zongorázhatunk. A rutinmunkát is próbáljuk meg értelmessé, fontossá tenni, és tanuljuk meg az elmélyülés, a teljes belefeledkezés örömét.
tovább >>>

MI AZ ÉLET ÉRTELME? HOGYAN LEGYÜNK BOLDOGOK? - Csíkszentmihályi Mihály ezt az örök témát kutatja. Műveiben az emberi élmények pozitív oldalával - az örömmel, a kreativitással, a boldogság áramlásával, illetve a tökéletes élmény elérésének lehetőségeivel - foglalkozik. A kiadó most új köntösben, "Az elme kerekei" címmel induló sorozat első tagjaként ajánlja a világszerte nagy sikerű Kreativitást az olvasóknak. A szerző követhető, élvezetes stílusban bontja ki, hogy mit ért kreativitás alatt, áttekinti, miként dolgoznak és élnek a kreatív emberek, végül ötleteket kínál a kreatív élethez - mindezt a kreativitást "gyakorló", elismert kortárs tudósok, művészek történeteire építve. Nem egyszerű megoldásokat vagy használhatatlan recepteket ígér, inkább szokatlan gondolatokat. A kötet részben a világsikert aratott Flow - Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája című kötetben már megismert gondolatokat viszi tovább. A Kreativitást mindazok figyelmébe ajánljuk, akik komoly profiként vagy műkedvelő boldogságkeresőként érdeklődnek az alkalmazott pszichológia világa iránt. "A legfontosabb üzenete a könyvnek az, hogyan lehet mindennapi életünket úgy élni, hogy értelmesek, izgalmasak és termékenyek legyenek napjaink." - Csíkszentmihályi Mihály
tovább >>>

A Flow a tökéletes élmény pszichológiájának eredeti, legátfogóbb kifejtése. Csíkszentmihályi Mihály, a pozitív pszichológia vezető gondolkodója, forradalmi művével saját kiteljesedésük lehetőségeit tudatosan vagy ösztönösen kutató milliók életére volt hatással. Elismert pszichológusok, üzletemberek, művészek, politikusok és sportolók, továbbá a lélek működésével és rejtélyeivel rendszeresen foglalkozó szülők, pedagógusok, orvosok és kreatív szakemberek sokasága merített ihletet a könyvből. A boldogság keresése és a kizökkent sorsok helyreállítása utáni vágy az emberi lélek mélyéről ered, az ideális életről való elmélkedés egyidős a filozófiai gondolkodással. A Flow elméletének ritka erénye, hogy komoly kutatómunka alapozta meg, ugyanakkor leírása, illetve rendre beigazolódó következtetései a pszichológiában járatlanok számára is érthetőek és sokszor a rendkívüli felismerés erejével hatnak. A Flow most Az elme kerekei sorozatban, az 1997-es kiadáshoz képest lényegében változatlan szöveggel jelenik meg.
tovább >>>

A középiskolás évek kiemelkedő jelentőségűek a tehetséggondozásban. Vajon milyen folyamatok zajlanak le a tinédzserek fejében, miközben tanulnak: mire gondolnak, mit éreznek, mennyire szívesen csinálják, amit épp csinálnak? Befolyásolja-e a jövőben tapasztalataik minősége az elkötelezettségüket, céltudatosságukat? Melyek azok a tényezők, amelyek a tehetség elkallódásához vezetnek? Csíkszentmihályi Mihály és munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy a képességek fejlesztéséhez komoly kihívásokra van szükség, és a tanulók szociális környezete is döntő jelentőségű. Kutatásaik során kimutatták, hogy az iskolában ritkán élnek át a gyerekek flow élményt, azaz igen kevés képességeiknek megfelelő kihívással találkoznak, amelyek a megfelelő önbizalom, önértékelés és jó közérzet kialakulásának alapfeltételei lennének. A népszerű pszichológus kutatócsoportjának eredményeit bemutató könyve mindenkinek a hasznára válhat, aki elő szeretné segíteni egy gyermek tehetségének kibontakoztatását.
tovább >>>

Két kép­ről, vagy in­kább két kép ürü­gyén író­dott a könyv. Az egyi­ket Hol­be­in fes­tet­te, de a másik alá is va­la­ki va­la­mi­kor az ő nevét ha­mi­sí­tot­ta. Egy­kor a képek egy te­rem­ben függ­tek, a meg­ren­de­lő, a 16. szá­za­di fran­cia nagy­kö­vet, Jean de Din­te­vil­le kas­té­lyá­ban, ma egy óceán vá­laszt­ja el őket. Tudós elem­zés, ér­tel­me­zé­si kí­sér­let, iro­dal­mi fik­ció, és egy kor­társ kép­ző­mű­vész írott és raj­zolt jegy­ze­tei – mind­ez együtt a könyv. Orosz Ist­ván, Hol­be­in­hez ha­son­ló­an maga is gyak­ran dol­go­zott meg­bí­zás­ra, és az egyik fest­mény kü­lö­nös áb­rá­zo­lá­si tech­ni­ká­ját, az an­amor­fó­zis­nak ne­ve­zett op­ti­kai il­lú­zi­ót több­ször is ki­pró­bál­ta. Az sem mel­lé­kes kö­rül­mény, hogy volt al­kal­ma pa­rancs­ural­mi dik­ta­tú­rá­ban élnie, olyan­ban, vagy leg­alább­is ha­son­ló­ban, mint amely a német fes­tőt és a fran­cia kö­ve­tet Lon­don­ban, VIII. Hen­rik ud­va­rá­ban kö­rül­vet­te. Több, oly­kor egy­más­nak el­lent­mon­dó szál kö­zött ve­ze­ti ol­va­só­ját, elénk teszi a po­li­ti­ka, int­ri­ka, fes­té­szet­tech­ni­ka és a haj­da­ni-mai mű­vész­hét­köz­nap va­rázs­gömb­jét, me­lyen át fel­tá­rul az an­amorf va­ló­ság. Az an­amor­fiz­mu­sok leg­fon­to­sabb is­mér­ve pedig éppen az, hogy min­dig a né­ző­nek kell a meg­fe­le­lő né­ző­pon­tot, az üd­vö­zí­tő lá­tó­szö­get meg­ta­lál­nia. "Ott állok a nagy kép mel­lett, olyan közel ha­jo­lok hozzá, amennyi­re csak bírok, át az ala­csony kor­don fö­lött, az arcom szin­te sú­rol­ja a fes­té­ket. Amit írni fogok róla, abból az kö­vet­ke­zik, hogy jó fest­mény­nek tar­tom, talán azt is meg­koc­káz­tat­nám, hogy re­mek­mű." Orosz Ist­ván épp az a mű­vész, ki úgy te­kint a múlt mű­ve­i­re, hogy ma­gá­é­vá ala­kít­ja, hogy új re­mek­mű­ve­ket al­kos­son. Ez­út­tal maga a mű­vész írja a kép­fi­lo­zó­fi­át.
tovább >>>

Matthew Locke 1661-ben jelentette meg Broken Consort című három vonós hangszerre írt gyűjteményét. A tört (broken) szó arra utal a címben, hogy Locke a hagyományos négyszólamú helyett háromszólamú művet komponált, így törve meg a tradíció hangzásvilágát. E kötet ilyen babérokra nem pályázik, de a tört jelző fontos szerepet kap a kötet írásainak egymáshoz kapcsolódásában, mert a Nagy Elbeszélés végének szellemtörténeti állapotában nem az átfogó, monografikus cél vezérelte szerzőjét, hanem az foglalkoztatta, hogy a mikrotörténeti problémák hogyan válnak nagy problémákká. A kötet egyes tanulmányai a XVII-XVIII. századi zenefelfogás két kulcsfogalmának, az affektusnak és a figurának különböző zenei, esztétikai és filozófiai problémáit járják körül: René Descartes affektuselméletét, Claudio Monteverdi zenei modernizmusát és a korai barokk zenei retorikáját. E vezérfonal mentén a korszak kevésbé ismert elméleti szerzői és komponistái kerülnek középpontba, többek között Joachim Burmeister vagy Matthias Weckmann. A könyv második részében zenei előadóművészeti kérdésekről van szó. Ezek közös sajátossága az, hogy a múlt zenefelfogásának revitalizálása milyen esztétikai problémákat vet fel, és ezekre milyen válaszok adhatók. E kérdések elsősorban Antonio Vivaldi és J. S. Bach művei Nikolaus Harnoncourt vagy az Il Giardino Armonico által adott interpretációinak elemzéseiben öltenek testet. Az élet és a mű között támadó feszültség problémájával a Mozart-életrajzírás történeti elemzését tárgyaló tanulmány foglalkozik. Az utolsó tanulmány azt vizsgálja, hogy Walter Benjamin nevezetes aura-fogalmát miképpen lehet a zenére alkalmazni.
tovább >>>

A címlap tanúsága szerint még a szigorú Bach, a mogorva Beethoven, az egykedvű Wagner és a tartózkodó Verdi arcára is sikerül félszeg mosolyt varázsolnunk zenei anekdotáinkkal és vicceinkkel. A sikeres Muzsikus-anekdoták után ez a gyűjtemény bizonyos témák (például "Öreg zenész nem vén zenész", "A zeneköltő szerelme", "Téves és kevésbé téves kritikák", "Kölcsönvett dallamok", "Zene és halál") szerint csoportosítva tartalmaz ezernyi új zenei anekdotát, tehát mindegyik fejezetben bizonyos zenei vagy éppen nem zenei szempont szerint következnek a derűs történetek. A zene világát mulatságosan torzítják a zenével, muzsikusokkal, hangszerekkel kapcsolatos viccek, a zenei tárgyú aforizmák, mondások pedig a zene örökkévalóságát hirdetik.
tovább >>>

Forgács Éva monográfiája különleges pillanatban született, amikor túl vagyunk már az avantgárd nagy illúzióján, mely szerint az élet és a művészet közötti határ lerombolható, s amikor a szemünk láttára hullik darabokra az ipari társadalom mítosza, amelynek el nem hanyagolható eleme volt a hasznosság és a szépség azonosítása. A Bauhaus-gondolat posztmodern kritikája ismeretében ma tragikus ellentmondásként értelmezzük azokat az alapelveket, amelyekre Gropius híres iskoláját felépítette. A könyv a 2010 es EKFév keretében megrendezett pécsi Bauhaus kiállítás miatt is méltán tarthat számot nagy érdeklődésre.
tovább >>>