\'\'A portré tekintete\'\' egy klasszikus, örök műfaj, az arckép problémájának elméleti kérdéseit foglalja össze négy fejezetben. Az önálló portré kialakulását a reneszánsz korban felbukkanó új emberképpel, a modern individuum megjelenésével állítja összefüggésbe, amelynek manapság kiélesedő paradoxonjai a szerző állítása szerint már a műfaj/műtípus e korai korszakában pontosan megfigyelhetőek voltak.
tovább >>>

A "mindent látás" vágyából táplálkozó optikai technikák, képzőművészeti újítások, amelyek a 18-19. század fordulóján megszaporodtak, mind-mind isten trónfosztásának voltak apró megnyilvánulásai. Mindegyik arra szolgált, hogy az ember maga tehessen szert a tökéletes látásra, mintegy "megkerülve" Istent. A technikai eszközök, amelyek addig nem látott tartományokba engedtek bepillantást, soha nem sejtett módon alakították át az ember és a világ viszonyát. Az emberi látást nem egyszerűen segítették, hanem azt is nyilvánvalóvá tették, hogy maga a látás mennyire dinamikus tevékenység. Az ember először szembesült azzal, hogy a látás során nemcsak egy látványt "rak össze" önmaga számára, hanem látása révén önmagát is "létrehozza".
tovább >>>

"A test és lélek, illetve az egészsé és a betegség viszonyának gyökeres átértékelése szükséges ahhoz, hogy a melankóliának, ennek az utóbbi évszázadban egyre inkaíbb háttérbe szorított fogalomnak visszaadhassuk az őt megillető jogait. A romantika korában kezdődött el a fogalom köznapi és orvosi értelmezésének meghasonlása, és ebben jelentős szerepük volt maguknak a romantikusoknak is. A melankóliát halálba vezető élettechnikává fokozták, márpedig a közvélemény ezt nem fogadhatja el. A társadalomnak nem lehet épeszű tagja az, aki elébe szalad a halálnak, mintegy kihívja maga ellen, és mivel a melankóliában ott lappang a halálvágy is, az elmebetegségek egyre szigorodó rendszerébe kell besorolni."- Talán nem túlzás azt állítani, hogy Földényi F. László Melankólia című könyve éppen e fogalom leszűkítő, modern kori értelmezése ellenében született meg. A szerző az európai kultúra kétezer éves történetét vizsgálja úgy, hogy nincsenek előre gyártott, kész válaszai, hanem a különböző korok és gondolkodók kérdéseit fogalmazza írjra. S így a könyv az esszé legjobb és a tájainkon kissé elfeledett hagyományához kapcsolódik: a szellemi kaland, a gondolkodás és a létmegértés szenvedélye és elfogulatlansága jellemzi írásmódját.A nagy sikerű és több európai nyelven (németül, spanyolul, szlovákul-hollandul előkészületben) megjelent könyvnek ez a harmadik, bővített kiadása.
tovább >>>

A könyv az iskolai élet eseményeiről szól, az elbeszélés-gyűjtemény, a gyakorlati kézikönyv és az elméleti szakkönyv harmonikus együttese. A szerzők kitűnően ismerik az iskola belső világát, és nem riadnak vissza az ún. kényes témáktól sem, mint pl. a fenntartó és a nevelőtestület konfliktusa egy igazgatóválasztás kapcsán, vagy a családi tragédia, az apa hirtelen halálakor nyújtott pedagógusi segítség leírása. Az esetek a tanítási órán kívüli helyzeteket is bemutatják (kirándulás, táborozás, a napközis élet stb.). A kötet néhány nyitott, „befejezetlen” történetet is tartalmaz. Ezek még inkább elgondolkodtatnak, például arról, vajon hogyan oldható fel a tanítónál a gyerek nem megfelelő viselkedése miatti csalódottság, megbántottság és az ezt követő távolságtartás....
tovább >>>

Kincsünk, szemünk fénye, jövőnk reménysége a gyermek. Ha az emberhez méltó élet mindannyiunk joga, akkor ezt legelőször gyermekeink számára kell biztosítanunk. Mi a gyermekhez méltó élet? Mi szükséges hozzá? Mit tehetünk értük? Hogyan legyünk (a kitűnő gyermekpszichológus, Winnicott kifejezésével élve) „elég jó nevelők”? Ez a könyv az UNICEF nagyszerű, gyermekközpontú szellemi vállalkozása arra, hogy megfelelően eligazító válaszokkal szolgáljon mindazok számára, akiknek a gyermek biztonságos és egészséges fejlődésének elősegítése a hivatásuk, a gyermekjogi tudnivalóktól kezdve az életkorokra jellemző fontos szülő-gyermek kapcsolati ismereteken és neveléslélektani tudáson át a segít gyakorlat, az újranevelés, a korrekciós lehetőségek és a hiányok pótlására irányuló erőfeszítések területéig. A könyv címe a szeretet hatalmára hívja fel figyelmünket. Vajon tudjuk-e jól szeretni a gyermekeket? Ez a könyv a feltétlen elfogadás, törődés, megértés, gondoskodás és védelem fontosságára, megvalósításának optimális módjaira tanít. Rádöbbenhetünk, hogy a szeretetnek nincs, nem is lehet kötött módszertana, de létezik ezerféle lehetősége, amellyel kifejezhetjük a személyiség páratlan egyediségének tiszteletét és kibontakozásába, fejlődésébe, változásába vetett hitünket. A humánumtól áthatott könyv alaphangját Janusz Korczaknak, a mártír orvosnak, a gyermeklélek tudósának, nevelés-reformernek az ismét megjelenő írása adja meg. Az új kiadás időtálló üzenete a gyermekben rejlő lehetőségek tiszteletét, szeretetét, szolgálatát sugallja. Példaértékű ma is. Ezzel egybecsengő szellemiség hatja át a jeles szerzőktől származó, napjainkban született tanulmányokat is. A kötet nem titkolt célja a tudományos és köznapi gondolkodás gyermekközpontúvá formálásának elérése, a célravezető nevelési gyakorlat egységesítése, a szemléleti közös nevezők kialakítása, összességében a gyermekhez méltó élet szolgálata.
tovább >>>

A kötet az 1974-ben készült kandidátusi disszertáció teljes anyagát tartalmazza. Mi teszi aktuálissá a megjelenést? A szerző, Csillagné Gál Judit 2008-ban töltené be 80. életévét. Olyan alkotó pedagógus volt, aki tevékenységének középpontjába a megismerhető és cselekvő személyiséget állította. A Zeneakadémián 1952-ben szerzett középiskolai énektanári és karvezető diplomát, ám tudományos tevékenységét a művészetpszichológia terén folytatta. Megállapításai máig is érvényesek, s tudományos munkásságának elemeit mind a mai napig többen – olykor hivatkozás nélkül is – használják. E könyvvel kívánunk emlékezni arra a szakemberre, aki a XX. század első évtizedeiben alkotó Révész Géza pszichológus és Kovács Sándor zeneesztéta el-elfelejtett tevékenységét felkutatta, s egy szűk szakmai körnek átadta. „Mert az élményeknek nemcsak tartalma, de formája is megmarad és hat a lélekben: miként az illendőség, úgy a gondolkozás, a képzelet formáit is meg lehet tanulni, meg lehet szokni.” (Kovács Sándor: A nagy mesterekhez méltón élni... – Nyugat, 1918/7. sz.) Révész Géza szellemi hagyatékát – a család kérésére – Hollandiából hazahozta, s azt az MTA Kézirattárában helyezte el, majd megszerkesztette Révész „Tanulmányok” című kötetét. Az 1974-ben benyújtott kandidátusi értekezés a XX. század harmadik harmadában végzett ízlés- és befogadás-vizsgálatokat tartalmaz. Munkásságának alanyai alsó tagozaton tanuló gyerekek (6-10 éves) és főiskolai hallgatók. A kutatás alapján lefektetett megállapítások máig is érvényesek. A szerző megállapításainak egyik kulcsmondatával kívánjuk az aktualitást bizonyítani: „Az ízlés alapkategóriája a tetszés, tehát bizonyos érzelmi azonosulás.”
tovább >>>

Mi a boldogság titka? Mitől leszünk mi, emberek, elégedettek az életünkéi? Ez a könyv a világhírű pszichológus korábbi műveiben lefektetett gondolatainak összegzése és alkalmazása a mindennapi életünkre. Komoly pszichológiai tanulmányok és az önsegítő kézikönyvek meglepő ötvözete, amely segít abban, hogy újra a kezünkbe vegyük életünk irányítását. Emberek ezrein végzett széleskörű vizsgálatok alapján jutott a szerző arra a következtetésre, hogy a boldogtalanság fő oka, hogy az emberek többsége a mindennapok során egyáltalán nem foglalkozik és nem is vesz tudomást érzelmeiről. Csíkszentmihályi szerint a probléma megoldásának a kulcsa az lehet, ha olyan változó kihívások elé állítjuk magunkat, amelyek magas fokú tudást és különböző képességek alkalmazását várják el tőlünk. Tévézés helyett sportolhatunk, olvashatunk, zongorázhatunk. A rutinmunkát is próbáljuk meg értelmessé, fontossá tenni, és tanuljuk meg az elmélyülés, a teljes belefeledkezés örömét.
tovább >>>

MI AZ ÉLET ÉRTELME? HOGYAN LEGYÜNK BOLDOGOK? - Csíkszentmihályi Mihály ezt az örök témát kutatja. Műveiben az emberi élmények pozitív oldalával - az örömmel, a kreativitással, a boldogság áramlásával, illetve a tökéletes élmény elérésének lehetőségeivel - foglalkozik. A kiadó most új köntösben, "Az elme kerekei" címmel induló sorozat első tagjaként ajánlja a világszerte nagy sikerű Kreativitást az olvasóknak. A szerző követhető, élvezetes stílusban bontja ki, hogy mit ért kreativitás alatt, áttekinti, miként dolgoznak és élnek a kreatív emberek, végül ötleteket kínál a kreatív élethez - mindezt a kreativitást "gyakorló", elismert kortárs tudósok, művészek történeteire építve. Nem egyszerű megoldásokat vagy használhatatlan recepteket ígér, inkább szokatlan gondolatokat. A kötet részben a világsikert aratott Flow - Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája című kötetben már megismert gondolatokat viszi tovább. A Kreativitást mindazok figyelmébe ajánljuk, akik komoly profiként vagy műkedvelő boldogságkeresőként érdeklődnek az alkalmazott pszichológia világa iránt. "A legfontosabb üzenete a könyvnek az, hogyan lehet mindennapi életünket úgy élni, hogy értelmesek, izgalmasak és termékenyek legyenek napjaink." - Csíkszentmihályi Mihály
tovább >>>

A Flow a tökéletes élmény pszichológiájának eredeti, legátfogóbb kifejtése. Csíkszentmihályi Mihály, a pozitív pszichológia vezető gondolkodója, forradalmi művével saját kiteljesedésük lehetőségeit tudatosan vagy ösztönösen kutató milliók életére volt hatással. Elismert pszichológusok, üzletemberek, művészek, politikusok és sportolók, továbbá a lélek működésével és rejtélyeivel rendszeresen foglalkozó szülők, pedagógusok, orvosok és kreatív szakemberek sokasága merített ihletet a könyvből. A boldogság keresése és a kizökkent sorsok helyreállítása utáni vágy az emberi lélek mélyéről ered, az ideális életről való elmélkedés egyidős a filozófiai gondolkodással. A Flow elméletének ritka erénye, hogy komoly kutatómunka alapozta meg, ugyanakkor leírása, illetve rendre beigazolódó következtetései a pszichológiában járatlanok számára is érthetőek és sokszor a rendkívüli felismerés erejével hatnak. A Flow most Az elme kerekei sorozatban, az 1997-es kiadáshoz képest lényegében változatlan szöveggel jelenik meg.
tovább >>>

A középiskolás évek kiemelkedő jelentőségűek a tehetséggondozásban. Vajon milyen folyamatok zajlanak le a tinédzserek fejében, miközben tanulnak: mire gondolnak, mit éreznek, mennyire szívesen csinálják, amit épp csinálnak? Befolyásolja-e a jövőben tapasztalataik minősége az elkötelezettségüket, céltudatosságukat? Melyek azok a tényezők, amelyek a tehetség elkallódásához vezetnek? Csíkszentmihályi Mihály és munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy a képességek fejlesztéséhez komoly kihívásokra van szükség, és a tanulók szociális környezete is döntő jelentőségű. Kutatásaik során kimutatták, hogy az iskolában ritkán élnek át a gyerekek flow élményt, azaz igen kevés képességeiknek megfelelő kihívással találkoznak, amelyek a megfelelő önbizalom, önértékelés és jó közérzet kialakulásának alapfeltételei lennének. A népszerű pszichológus kutatócsoportjának eredményeit bemutató könyve mindenkinek a hasznára válhat, aki elő szeretné segíteni egy gyermek tehetségének kibontakoztatását.
tovább >>>

Két kép­ről, vagy in­kább két kép ürü­gyén író­dott a könyv. Az egyi­ket Hol­be­in fes­tet­te, de a másik alá is va­la­ki va­la­mi­kor az ő nevét ha­mi­sí­tot­ta. Egy­kor a képek egy te­rem­ben függ­tek, a meg­ren­de­lő, a 16. szá­za­di fran­cia nagy­kö­vet, Jean de Din­te­vil­le kas­té­lyá­ban, ma egy óceán vá­laszt­ja el őket. Tudós elem­zés, ér­tel­me­zé­si kí­sér­let, iro­dal­mi fik­ció, és egy kor­társ kép­ző­mű­vész írott és raj­zolt jegy­ze­tei – mind­ez együtt a könyv. Orosz Ist­ván, Hol­be­in­hez ha­son­ló­an maga is gyak­ran dol­go­zott meg­bí­zás­ra, és az egyik fest­mény kü­lö­nös áb­rá­zo­lá­si tech­ni­ká­ját, az an­amor­fó­zis­nak ne­ve­zett op­ti­kai il­lú­zi­ót több­ször is ki­pró­bál­ta. Az sem mel­lé­kes kö­rül­mény, hogy volt al­kal­ma pa­rancs­ural­mi dik­ta­tú­rá­ban élnie, olyan­ban, vagy leg­alább­is ha­son­ló­ban, mint amely a német fes­tőt és a fran­cia kö­ve­tet Lon­don­ban, VIII. Hen­rik ud­va­rá­ban kö­rül­vet­te. Több, oly­kor egy­más­nak el­lent­mon­dó szál kö­zött ve­ze­ti ol­va­só­ját, elénk teszi a po­li­ti­ka, int­ri­ka, fes­té­szet­tech­ni­ka és a haj­da­ni-mai mű­vész­hét­köz­nap va­rázs­gömb­jét, me­lyen át fel­tá­rul az an­amorf va­ló­ság. Az an­amor­fiz­mu­sok leg­fon­to­sabb is­mér­ve pedig éppen az, hogy min­dig a né­ző­nek kell a meg­fe­le­lő né­ző­pon­tot, az üd­vö­zí­tő lá­tó­szö­get meg­ta­lál­nia. "Ott állok a nagy kép mel­lett, olyan közel ha­jo­lok hozzá, amennyi­re csak bírok, át az ala­csony kor­don fö­lött, az arcom szin­te sú­rol­ja a fes­té­ket. Amit írni fogok róla, abból az kö­vet­ke­zik, hogy jó fest­mény­nek tar­tom, talán azt is meg­koc­káz­tat­nám, hogy re­mek­mű." Orosz Ist­ván épp az a mű­vész, ki úgy te­kint a múlt mű­ve­i­re, hogy ma­gá­é­vá ala­kít­ja, hogy új re­mek­mű­ve­ket al­kos­son. Ez­út­tal maga a mű­vész írja a kép­fi­lo­zó­fi­át.
tovább >>>

Matthew Locke 1661-ben jelentette meg Broken Consort című három vonós hangszerre írt gyűjteményét. A tört (broken) szó arra utal a címben, hogy Locke a hagyományos négyszólamú helyett háromszólamú művet komponált, így törve meg a tradíció hangzásvilágát. E kötet ilyen babérokra nem pályázik, de a tört jelző fontos szerepet kap a kötet írásainak egymáshoz kapcsolódásában, mert a Nagy Elbeszélés végének szellemtörténeti állapotában nem az átfogó, monografikus cél vezérelte szerzőjét, hanem az foglalkoztatta, hogy a mikrotörténeti problémák hogyan válnak nagy problémákká. A kötet egyes tanulmányai a XVII-XVIII. századi zenefelfogás két kulcsfogalmának, az affektusnak és a figurának különböző zenei, esztétikai és filozófiai problémáit járják körül: René Descartes affektuselméletét, Claudio Monteverdi zenei modernizmusát és a korai barokk zenei retorikáját. E vezérfonal mentén a korszak kevésbé ismert elméleti szerzői és komponistái kerülnek középpontba, többek között Joachim Burmeister vagy Matthias Weckmann. A könyv második részében zenei előadóművészeti kérdésekről van szó. Ezek közös sajátossága az, hogy a múlt zenefelfogásának revitalizálása milyen esztétikai problémákat vet fel, és ezekre milyen válaszok adhatók. E kérdések elsősorban Antonio Vivaldi és J. S. Bach művei Nikolaus Harnoncourt vagy az Il Giardino Armonico által adott interpretációinak elemzéseiben öltenek testet. Az élet és a mű között támadó feszültség problémájával a Mozart-életrajzírás történeti elemzését tárgyaló tanulmány foglalkozik. Az utolsó tanulmány azt vizsgálja, hogy Walter Benjamin nevezetes aura-fogalmát miképpen lehet a zenére alkalmazni.
tovább >>>