„A nevem Asher Lev. Az az Asher Lev, akiről az újságokban és a képeslapokban olvasnak, akiről annyi szó esik a vacsora- és koktélpartikon, a Brooklyni Feszületről elhíresült, legendás Asher Lev. Vallásos zsidó vagyok. Igen. Hívő zsidók természetesen nem festenek feszületeket. Ami azt illeti, hívő zsidók egyáltalán nem festenek – úgy, ahogyan én. Szerfölött kemény szavakat írnak és mondanak rólam, vádakat koholnak ellenem: áruló vagyok, hitehagyott, öngyűlölő, a családom, a barátaim, a népem szégyene; másfelől, a keresztények szent és sérthetetlen eszméinek kigúnyolója, a nem zsidók által kétezer éve mélységesen tisztelt létformák istenkáromló kufárja. Nos, semmi efféle nem vagyok. Mindazonáltal teljes őszinteséggel megvallom, hogy vádlóim egészében véve nem tévednek: bizonyos szempontból csakugyan mindegyik vagyok.”

tovább >>>

Nem ismertem Ámosz Oz egyik könyvét sem, mígnem egy könyvesboltban szemem megakadt a Szeretetről, sötétségről borítóján tejeskannát cipelő kisfiún. A vaskos könyv Oz családjának, a Klausnereknek és Muszmanoknak több mint kétszáz éven átívelő története – mely Horodnóból és Rovnóból Vilnán, Odesszán, Prágán át Jeruzsálembe vezet. Családregény, amelyben lassan, ráérősen bontakozik ki a történet. Mi teszi Oz regényét szerethetővé? A rendkívül lírai hangneme, a néha már zavarba ejtő őszintesége, lenyűgöző szókincse és árnyalt kifejezései, amelyekkel feltárja a bereteszelt zsaluk mögötti életeket, sikertelenségeket, sóvárgásokat.

tovább >>>

A tudományos élet intrikákkal teli, sokszor zavaros viszonyai közé csöppen be az egyetemről a történet hőse, Kertész Zsolt, a fiatal biológus. Az ő mindennapjain keresztül pillanthatunk be a tudomány belső működésének visszásságaiba. A fiatalember gyakornokként, egy nagyszabású projekt keretein belül a saját szakállára, létrehoz „egy beszélő kutyát őssejtek segítségével”. Marci a beavatkozásnak köszönhetően 10 hónaposan több mint 2000 szót tud. Egy öt-hat éves gyerek szintjén beszél... és ami a legizgalmasabb, hogy ő maga is kérdez, tehát nemcsak valami hang és szóutánzó fenoménről van itt szó, hanem egy értelmes beszélőről.

tovább >>>

Egyre többen és többen menekülünk a felszínes külvilágból a részletes, nyugodt, belső világ felé. Körülvesz bennünket sok élmény, inger, szín, illat, ami érzékszerveinken keresztül befogadhatóvá válik. Ez viszonylag könnyen megtörténik, közvetlen érezhető hatása van. Aki viszont az egyensúly, harmónia megtalálására törekszik kívül és belül, annak el kell indulnia – bár valószínű késztetést is érez erre – a belső felé vezető úton. De vajon hogy csináljam ezt? Hol és hogyan induljak el ezen az úton? Én is feltettem ezeket a kérdéseket.

tovább >>>

Már korábban feltűnt, hogy a 150 éves magyarországi török uralom ábrázolása milyen egyoldalú az ifjúsági, de még a felnőtteknek szóló irodalomban is. A regényeket többnyire „innen-nézetből” írták: a királyi Magyarországról, vagy Erdélyből miként látták a török által uralt területet. Sokat olvashattunk csatákról, várak elestéről vagy visszavételéről, végvári csetepatékról, rabszolgának elhurcolt magyarokról; kevesebbet a meg nem szállt királyi Magyarországon zajló élet hétköznapjairól, még kevesebbet a megszállt részen élő magyar lakosság életéről, hogyan tartották a kapcsolatot az anyaországgal é.i.t. (arról tudtunk, hogy a derék magyar urak és főpapok a török fennhatóság alá került hajdani birtokaikon is behajtották a neki „járó” adókat...).

tovább >>>

Rám talált egy könyv a zenén keresztül, hogy aztán a benne lévő versek hol meghatottságot, hol magamra ismerő gondolatokat ébresszenek bennem. Ezek a váratlanul hozzánk kívánkozó könyvek okozzák sokszor a legnagyobb örömet, különösen, ha a ma oly ritkán olvasott líráról van szó. Másik érdeme, hogy további versek olvasására ösztönöz. Először a zene ért el hozzám, ami ugyanannak a művésznek a lelkéből fakadt, mint a könyvbeli sorok.

tovább >>>

Napjainkban a kortárs művészet jellemző tendenciája a test kívülről láttatása, objektív szemlélete, elidegenedett mivoltának hangsúlyozása, a kíméletlen valóság ábrázolása. A médiaipar ezzel az alkotói felfogással szemben a testet árucikként kezeli, és a tökéletességét, idealizált képét helyezi előtérbe, kizárólag a külsőségekre koncentrálva. A kiállításon bemutatott műveken a társtalan, elmagányosodott ember, a maga leplezetlen gyengeségeivel, hibáival, lelki defektusaival, testi deformitásaival kerül megörökítésre.
tovább >>>

A határokon ki-be járó, a szexualitás tabuit radikálisan átlépő művész, nőművész a Templomtérben új, idekészült műveket állít ki. A földre fektetett, nagyméretű, festett, Kőképekről Nagy Kriszta néz ránk. A portrépárok egyike nyitott szemű, szuggesztív kék tekintetű, az élet(?), a másik, - teljesen azonos kép - csukott szemű. Eldönthetetlen, hogy az álom vagy a halál fogta le a lélek kettészelt lenticularitásának tekintetét. Tetsz-élet, tetsz-halál. A földön fekvő kőképek sebesültek, a tiszta, feketevonalas ecsetrajzot csepegtetett festékfoltok, vörös, véres(?) ecsetvonások dolgozzák tovább. A falakon a 2008-2009-ben készült Sebes képek sorozata. A félakt önportrék kifinomult rajza mára már megszokott helyzeteket mutat, de hol magán a női testen, hol a háttér vásznán látjuk a varrott sebeket, kvázi műtéti hegeket; flitter szegecseket egyszerre dísztő és roncsoló szerepben.
tovább >>>

Nem vették még észre, hogy a "férfiasságról szóló" könyvek többségét női szerzők írják? "A szerencsétlen férfiakról egyrészt zavarba ejtő (The PenisBook), másrészt epés (Ha a férfi beszélni tudna...) könyvek jelennek meg, de a palettán az állat- és növényvilág is szerepel. Fél évszázaddal később, hogy Simone de Beauvoir azt állította A második nem című - szükségtelen említeni, hogy a nőkről szóló - könyvében, hogy "egy férfi soha nem kezdene könyvet írni az emberi hím különös helyzetéről, az első nem (ha még nevezhetjük így a férfiakat) irodalmi műfajjá vált. A művek többsége a gének által hajtott erős szeparációs érzésről szól." - kezdi előszavában Steven Jones, akinek ez a könyve a második kísérlete arra, hogy "Darwin írói árnyékában dolgozzék".

tovább >>>

Tóth Ákos könyve mindeddig a legkomolyabb vállalkozás a kultúrafinanszírozás témakörében magyar nyelven írt munkák közül. Az olvasó éppúgy megismerheti belőle a kultúrafinanszírozás elméleti kérdéseit, mint gyakorlati problémáit. Külön erénye a kötetnek, hogy a magyar kultúrafinanszírozás helyzetét összehasonlító nézőpontból, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország példáival összevetve tárgyalja és kitér az Európai Unió szupranacionális szintű szabályozására is. A könyv okfejtése és következtetései világosak, a szerző hozzásegít bennünket ahhoz, hogy e sokszor zűrzavarosnak ítélt területen tisztán lássunk. Mindezért Tóth Ákos kitűnő könyvét nemcsak a kultúrával foglalkozó szakembereknek, hanem a kultúra gazdasági háttere iránt érdeklődő laikus olvasóknak is örömmel ajánlom. Bozóki András politológus, egyetemi tanár, CEU Közép-Európai Egyetem Bármilyen területre igaz, hogy a hazai gazdaságpolitikusok akkor követnek el végzetes hibát, ha egy külföldi gyakorlatot változtatás nélkül, sémaszerűen alkalmaznak itthon, vagy ha elvakult újítási vágytól égve gyökeresen újat próbálnak meg kitalálni. Sajnos az ilyen „egyszerű megoldások” kudarcaira általában csak az adott társadalmi szféra tönkretétele után jönnek rá. Kutató közgazdászok és gyakorló szakemberek közös felelőssége megpróbálni a kérdések bonyolultságát és összetettségét bemutatni, valamint szakmai diskurzusokon keresztül hatni a döntéshozókra. Ez a felelősség nyilvánul meg Tóth Ákos kellő szakszerűséggel és részletességgel megírt könyvében, amely kiváló kiindulási pont a kultúrafinanszírozás főbb kérdéseinek megismeréséhez. Ez a tankönyvként is használható munka értően és érthetően mutatja be a kultúrafinanszírozás elméleti alapjait, valamint az Európai Unióban honos gyakorlatokat. A hasznos példák és az esettanulmányok szerepeltetése mellett külön érdeme a szerzőnek, hogy összefüggésében elemzi a különböző országok kultúrafinanszírozással összefüggő történelmi gyökereit és azok intézményrendszerét. Jó szívvel ajánlom Tóth Ákos könyvét a kultúra különböző szegmenseiben tevékenykedőknek, kultúrpolitikai döntéshozóknak, illetve mindazoknak, akik gazdasági és társadalmi válságok idején sem feledkeznek meg arról, hogy a kultúra fenntartásában mindannyian érdekeltek vagyunk. Komáromi György gazdasági igazgató, Radnóti Színház, főiskolai tanár, Nemzetközi Üzleti Főiskola
tovább >>>

A könyv megjelenése különösen időszerű, tekintettel az EU többéves pénzügyi keretéről az Európai Parlament és a Tanács között jelenleg is zajló tárgyalásokra, valamint a 2014-2020 közötti időszakra vonatkozó tagállami és regionális finanszírozási programok előkészítő munkálataira. Reméljük, hogy az olvasó a könyv alapján jobban megérti majd a kohéziós politika kihívásait és működését, ezen keresztül pedig betekintést kap az Európai Unió gazdaságfejlesztő szerepébe. Az egyes fejezetek segíthetik azok munkáját is, akik a konkrét programok kialakításán és megvalósításán dolgoznak, vagy azok eredményeit próbálják majd a jövőben nyomon követni. Andor László az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásért felelős biztosa
tovább >>>

A művész 1941-ben Pécsett született, 1959-64 között tanult az Iparművészeti Főiskola szövöttanyag tervezői szakán, mesterei Hincz Gyula és Gerzson Pál voltak. Kezdettől fogva gyakori szereplője a különböző textilkiállításoknak, 1972-ben elnyerte a szombathelyi Fal- és Tértextil Biennálé I. díját. 1977-ben Munkácsy-díjat kapott. Néhány év kivételével Pécsett élt és dolgozott, pályája elején a Művészeti Szakközépiskola, 1990-től haláláig a Pécsi Tudomány Egyetem Művészeti Karának tanára volt...
tovább >>>