Szentendre városáról számtalan egyedi, különleges művészeti alkotás született, amelyekben azért lehet mindig új dolgot mutatni, mert Szentendrének ezer arca van... Tóth Antal, aki lokálpatriótaként és művészettörténészként a szentendrei festészet évtizedes ismerője és tisztelője, e művében remek összefoglalását adja mindazon városi helyszíneknek, melyek valamilyen módon témául szolgáltak a képzőművészek és finom lelkű, érzékeny szemlélődők számára.
tovább >>>

DEÁK CSILLAG: FEHÉR ÁRNYÉK Ritka esemény, hogy egy művésznek egy héten belül, egy városban három kiállítása nyíljon (Társalgó Galéria, Örkény Könyvesbolt emeleti részén található Cultiris Galéria, Kieselbach Galéria). Ez Fehér László esetében nem véletlen, a Kossuth-díjas festőművész 60. születésnapját ünnepli. Mindhárom kiállítást megnéztem, gondban vagyok, melyiket is emeljem ki. Maradok a Társalgó Galériánál, az Ellenfényben-nél. Örülök, hogy a megnyitó előtt fél órával érkezem, így zavartalanul megnézhetem a képeket, később a látogatók közül sokan kinn rekednek a folyosón. Eszembe jut a Procol Harum – A Whiter Shade of Pale (1967) száma, a Halványnál is fehérebb árnyék. Hajnalban szólt, a sötét belső szobában, többször egymás után. Most is Matthew Fisher orgonajátékát hallom. Nem ringat álomba, mint másokat. Ahogy Fehér képeinek vibráló és szikrázó fehérje sem. Egry József és Aba Novák tudott ilyen ellenfényt teremteni. Teremteni, mert ezt nem lehet csak festeni. Ez a fehér nem a hó fehérje, nem olvad el, de tud szúrni, éles és vakítja a szemet. Nem is a szem fehére, amely ha a szem kifordul, megdöbbenti azt, aki látja. Fekete szemüveg kell, mint a havas tájon, ha hosszan utazunk. Fehér is ezt teszi. A sok fekete szimbolikusan a fehér elleni szemüveget, a szem védelmét jelenti, hogy jobban tudjunk a fehérre és a fehér hiányára koncentrálni...
tovább >>>

Tanulmánykötet
tovább >>>

A gyermekkultúrával kapcsolatban születtek már korábban is jelentős írások, amelyeket a szerzők ebben a kötetben szeretnének folytatni és újat adni a saját látásmódjukkal, a gyermekkultúra értelmezésével és néhány területének kifejtésével. A könyv a Gyermekkultúra Kutatócsoport szellemi műhelyében készült, és a csoport több tagjának a kutatásait mutatja be. A kötetnek a szerzői a saját szakterületükön belül olyan átfogó tanulmányokat írtak, amelyek a tételkidolgozások során is jól hasznosíthatóak.
tovább >>>

tovább >>>

A Szépművészeti Múzeum 1906-ban történt megnyitása előtti években a múzeum gyűjteményeinek a kialakítására felhatalmazott szakértő stáb nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy az új intézmény európai rangú műtárgyanyaggal álljon a nemzetközi közvélemény elé. Az ekkor megvalósított vásárlások közül fontosságában és nagyságrendjében kiemelkedik a modern kor legrangosabb szobrásza, Auguste Rodin öt szobrának a megszerzése közvetlenül a művésztől...
tovább >>>

T. Doromby Mária (1949) a hagyományos textilművek és szövési technikák után az 1990-es évektől készített szabadvásznas alkotásain keresztül jutott el napjainkban is készülő térformáló, szobrászi munkáihoz. Drótból formálja legújabb plasztikáit. A drótszál hol szabadon fut, hol gombolyaggá, kusza halmazzá alakul, hol szabályos szövedékként, mintegy fém-szövetként jelenik meg. Máskor pedig az ismétlődésre alapozott rendszert fájdalmas hiányok bontják meg. A drót és a belőle szövött felület, illetve a belőle alakult-alakított tömeg a szabályos és a szabálytalan, a rend és a káosz ellentétei által kibontott, szeszélyesen alakuló tereppé, téri közeggé válik.
tovább >>>

Dréher János (1952) munkáiban a festékeken túl az anyag, a matéria, illetve ebből adódóan a faktúraképzés játsszák a főszerepet. Ahogy maga fogalmaz, képein „hordozható házfalakra emlékeztető, táblakép funkciójú felület” keletkezik. Dréher elsősorban a folyamatos történést érzékelteti. Ennek feltárásához az elfedést használja eszközként. Az egymásra halmozott rétegek csak apró részleteket mutatnak meg. A valóság-fragmentumok a felfoghatatlan, felfed(ez)hetetlen, láthatatlan dolgokra irányítják figyelmünket. A rétegzettség és a visszafogott színek által a feltárás-elfedés, valamint a fokozatos építkezés-pusztulás dialektikus kapcsolódásai tárulnak elénk Dréher János festett idő-emlékművein.
tovább >>>

Kalmár János (1952) absztrakciója nemcsak a formára vonatkozik. Alakjai nem egy embert ábrázolnak, nem férfit vagy nőt, s nem is egy típust, hanem az embert. Azok a mozdulatok, amelyeket ábrázol, teljesen általánosak: mindenki lehajtja, fölemeli a fejét, visszanéz stb. Az absztrakció vertikalizáló iránya, az alakok fölfelé nyújtózása ingatag kiszolgáltatottságot hoz létre, de ez is a legáltalánosabb antropológia: semmi mással nem áll összefüggésben, csak az emberi sorssal. A tér-jelek, amelyeket létrehoz, szándékosan nem töltik be a teret. Kalmár érett korszakának beköszöntőjeként eljutott az absztrakció végpontjáig. Az elnyújtottság e fokán az álló ember ingatag, törékeny nádszál lesz, ha gondolkodó nádszál is.
tovább >>>

A festő-restaurátor-művész hosszú évtizedeken át végzett múzeumi munkájáról ad számot e kötetben, amelyben arról is értesülünk, hogy hazánk milyen hatalmas művészeti kincseket tudhat magáénak. Egy aranyborítású, gránátalma mintájú falikárpit részlete késztette a szinte mecénási feladatokat ellátó, ám állami szolgálatban tevékenykedő szerzőt a visszatekintésre. Szó van a könyvben a Munkácsy-trilógia megmentéséről is, valamint Leonardo és Tiziano művészetéről, a restaurátorok műhelytitkairól.
tovább >>>

A teremtett lények cím? könyvünk Malgot Istvánt, az alkotó, teremt? embert, és teremtményeit, a szobrait mutatja be. A szobrász saját készítés? fotóin látjuk a szobrokat, és Götz Eszter ért? kommentárjai egy sajátosan ért? néz?pontból járják körbe az alkotásokat. A könyv egy jelent?s részében a szobrász válaszol Götz Eszter kérdéseire, alkotásról, életr?l, az országunkról, önmagáról beszél Malgot István. Gyönyör? kiállítású, nagy formátumú könyv.
tovább >>>

Azt látjuk-e, ami van, vagy azt, amit látni szeretnénk? Ha egy műalkotásra tekintünk, mennyiben határozza meg látásunkat a végtelenül sok kulturális beidegződés, mélyen gyökerező előítélet, felszínes pletyka? Fontos-e, hogy a képet megfestő művész kicsoda? Többek között ezek az egyszerű, mégis nehezen megválaszolható kérdések térnek vissza a Látáscsapda szövegeiben, kérdező és kérdezett egyaránt makacsul keresik rá a választ.
tovább >>>