Az egyetem, ha változik is, az állandóságot jelenti nekem. Egész életemben itt volt. Gyerekként édesapámat kísértük az egyetemre doktori avatásra. Később én is tettem egy kísérletet diplomaszerzésre a KTK-n. Végül pedig itt, a jogi kari könyvtárban kapott alkalmi munkából sikerült „beugranom” az induló Egyetemi Levéltárba.
tovább >>>

2012 óta vagyok az egyetem polgára, azóta rendületlenül tartom is magam ehhez a „pozícióhoz”. Kezdetben nem gondoltam volna, hogy elmondhatom majd magamról, hogy már több mint 10 éve a PTE része vagyok, és azt pedig főleg nem, hogy az iskolapadból az oktatói gárda aktív tagjává válhatok.
tovább >>>

A PTE kezdetben az Egyetemet jelentette, ahol mentőtisztnek, majd okleveles népegészségügyi szakembernek tanultam. A helyet, ahol jó hangulatban töltöttem az időt a társaimmal, akikkel közösen igyekeztünk sikeresen megküzdeni az akadályokkal és próbáltuk magunkat a lehető legtöbb hasznos információval felvértezni.
tovább >>>

A PTE több mint 20 évet jelent az életemből. Itt kezdetem meg egyetemi tanulmányaimat, majd itt szereztem diplomát osztatlan építészként. Diploma utána logikus döntésnek tűnhet kilépni a való életbe és dolgozni, bennem felmerült az igény, hogy szeretnék még tanulni a szakmáról.
tovább >>>

Rajongásom a PTE iránt középiskolás koromban kezdődött, egy pécsi kiránduláson. Emlékszem végigsétáltuk az egyetemi karokat és teljesen lenyűgöztek a régi patinás épületek meg persze a város és az egyetemisták szüntelen nyüzsgése.
tovább >>>

A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának másodéves hallgatója vagyok. Szakmai előmenetelünkhöz az egyetem számtalan lehetőséget biztosít, kellő szorgalommal gyönyörű eredményeket érhet el minden hallgató.
tovább >>>

A PTE életem egyik felét jelenti. Itt tanultam, itt ismertem meg életem párját, kötöttem életre szóló barátságokat, kezdtem el felnőtt életemet, kaptam meg első munkámat, és igen, a mindennapjaim legalább fele ma is az egyetemről szól, most már több mint két évtizede.
tovább >>>

Horváth Klára vagyok a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár Társadalomtudományi Szakkönyvtárának könyvtárosa. 2021-ben, mivel betöltöttem a 65 évet nyugdíjba mentem, de a könyvtárban továbbra is dolgozom. Pályafutásom nagyobb részét felsőoktatási könyvtárban töltöttem, de dolgoztam közművelődési könyvtárban is.
tovább >>>

2008-ban, az érettségi évében döntöttem a PTE mellett, mert nagyon megtetszett a város és a szülővárosomhoz, Kaposvárhoz közeli településen szerettem volna tanulni. 2008-tól voltam a PTE BTK történelem BA szakos hallgatója, majd 2012-től a PTE BTK és TTK karok történelem-földrajz MA szakos tanári képzésére jártam.
tovább >>>

Ságiné Balaton Boglárkának hívnak, a PTE KK Reumatológiai és Immunológiai Klinika ápolásszakmai -igazgatóhelyettese vagyok. A PTE 1996 óta az életem része, mint az akkori POTE Egészségügyi Főiskolai Kar diplomás ápoló hallgatója, majd 2000-től a Magyarországon elsőként Pécsett induló egyetemi okleveles ápoló képzés résztvevője.
tovább >>>

Amikor 2010 szeptemberében először léptem át az egyetem Szántó Kovács J. utcai épületének küszöbét, az akkori Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar gólyájaként, furcsa gondolatok kavarogtak bennem: „Tényleg olyan meghatározó az ember életében az egyetem? Hisz ez csak három év lesz, rövidebb, mint a gimi!”
tovább >>>

Pécsiként, „tüke”-ként mindig fontos volt számomra, hogy az ország egyik legnagyobb egyeteme található itt, színvonalas képzésekkel és a hallgatók révén pezsgő egyetemi élettel. Ez nagyban meghatározza városunk hangulatát, az életérzést, amely mindennapjainkat áthatja. Éltem, tanultam több évet külföldön is, de a pécsihez hasonló légkört nem tapasztaltam.
tovább >>>