Közös múltunk 1989 óta hiába várt feldolgozásának egyik neuralgikus pontja az ügynökkérdés, amely a tisztánlátás helyett a szálak összekuszálását szolgálja – ezzel pedig nemcsak a posztszocialista magyar társadalom látlelete, hanem a fel-fellángoló viták központi témája is, az éppen „horogra akadó halak” nagyságától és előbukkanásuk okától függően.
tovább >>>

Hoppla, a nyuszi és két barátja: Cini, a kisegér és Mogyoró, a mókus egy kora őszi napon elindult Orfűre a békák lakodalmára, de csak Pécs határáig jutottak, mert a nyuszi kék autója berregni, kattogni kezdett, egyre feketébb füstöt pöfékelt, és hamarosan leállt.
tovább >>>

Az ökölvívás valószínűleg egyidős az emberiséggel. A boksz első tárgyi emléke egy Kr. e. 4. évezred végéről származó mezopotámiai dombormű. Azóta szinte nem volt olyan időszak, melynek során fiatal férfiak (és néha nők) ne emelték volna egymásra kesztyűs vagy csupasz öklüket.
tovább >>>

Kiszáradt, fehér folyómeder. A sivár magányosság jelképe. Inoue Jaszusi elbeszélései közös problémája: az emberi magány. Miszugi Dzsószuke, Miike Suntaró és Konkóbó szent atya életük válságos pillanatában mind magukra maradnak, s szembe kell nézniük a múlttal. Életük nagyon is különbözőképpen folyik. Miszugi Dzsószuke két nő között vergődik, s végül elhagyja a felesége, és meghal a szerelme; Miike Suntaró csak a tudománynak él, családjával ridegen bánik, barátai elmaradnak mellőle, csak soha el nem készülő könyvéhez lehet hűséges: Konkóbó szent atya egy lélekvesztőben a tengerre száll, hogy elérje a Fudaraku-paradicsomot, amelyben maga sem nagyon hisz, s amíg felkészül élete utolsó útjára, sorra elvonul előtte a korábban tengerre szállt szent emberek alakja, akik hivőn vagy hitetlenül a végtelen hullámokra bízták magukat. Ki-ki másként néz szembe önmagával.
tovább >>>

Az iszlám napjaink egyik legnagyobb, és hívei számát tekintve napról-napra növekvő világvallása. Kialakulásának, terjedésének, sok-sok évszázados fennmaradásának, fejlődésének egyik sarkpontja a tudás, a tanulás, a tanult emberek megbecsülése.
tovább >>>

Az 1994-ig Kínában élő, ma 51 éves írónő könyve Nyugat-Európában a legnagyobb példányszámban eladott önéletírások közé tartozik.
tovább >>>

Hála istennek, Helmut Schmidt agya nincs nyugállományban. 90 éves fejjel számvetést írt önnön politikai pályájáról, Németországról, a világról, gazdaságról, erkölcsről, hitről, lelkiismeretről; reflexiókat a történelemről, amelynek dolgaiból elvileg okulnunk kellene. Tapasztalatait és megfigyeléseit gyűjtötte egybe abból a korból, amikor „mezei képviselő”, aztán miniszter, majd kancellár (1974-82) volt; de abból is, amikor – politikai pályája befejeztével – több tucat német iparvállalat és pénzügyi intézmény irányításában vett részt vagy épp a német értelmiség legjobb hetilapjának, a Die Zeit-nek a kiadója, sőt publicistája (is) volt.
tovább >>>

Az egész testén páncélt viselő Tökös páncélgör az állatok egyik fajába, osztályába és nemébe sem tartozik, sehol sem azonosítható, épp ezért kiválóan használható hírszerzési célokra, emellett igen gyors mozgású és bátor – kivéve az évente 11 hónapig tartó üzekedése idején.
tovább >>>

Megdöbbentő, megrázó, felkavaró. Felháborító, felvilágosító. Sokkoló, arcpirító, szégyenletes. Bravúros, nagyszerű, zseniális! A recenzens nehezen találja a szavakat, és a levegőt is. A jelzőket még hosszan lehetne sorolni. De mindegyik túlontúl gyönge és jelentéktelen lenne ehhez a könyvhöz képest, amely alatt valóban beszakad az asztal. És más is.
tovább >>>

Hogyne volna sikere Kurt Vonnegut A repülő macska című novelláskötetének, amikor három évvel a halála, és két évvel a halálát követően kiadott posztumusz novellagyűjteménye (Armageddon in Retrospect – Ördögcsapda) után itt vannak ezek a szenzációs novellák, amelyek eredetiségével szemben semmi kétség sem merült fel. És ez a tizennégy novella még nem is a teljes anyag.
tovább >>>

Sajtó kategóriában Veiszer Alinda lett a tavalyi év Prima Primissima Díjasa. Az ifjú televíziós szerkesztő-riporter népszerűségét kitartó munkával alapozta meg. Könyve, amely harminc interjút tartalmaz, a Záróra című műsorából válogat, és nem véletlenül siker. Alinda ugyanis saját, ráismerhető stílust honosított meg a magyar televíziózásban: felkészültség, kíváncsiság, kíméletlen érdeklődés, spontaneitás, figyelem jellemzi, és ezen tulajdonságok alapján szólnak az interjúk „Veiszer Alindául”
tovább >>>

Vlagyimir Szorokint (1955) oroszországi bírálói a mai orosz irodalom „legradikálisabb extremistájának” tartják, amire megvan minden alapjuk. Szorokin igazi botrányhős – a Kékháj című regénye kapcsán 2002-ben például pornográfia terjesztésével vádolták meg a bíróságon; majdnem mindegyik regénye hazájában ellentétes indulatok és vélemények tömkelegét hívta elő, melyeket a média még inkább gerjesztett. Ugyanakkor külföldön egyike a legismertebb és legtöbbet fordított mai orosz íróknak. Szorokin túlzásai ellenére tehetséges író: zseniális történetmesélő, sajátos nyelvet alkotott, remekül parodizálja a különféle stílusokat, s elsőként alkalmazta termékenyen a nyugati tömegirodalom kliséit az orosz irodalomban. Műveiben jól megfér egymással a szürrealista jellegű, látomásos szüzsé és az akciófilmek brutalitása, a groteszk, szadista „terror-ábécé” és az ideologikus nyelv regresszív mechanizmusának feltárása.
tovább >>>